Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

344 KALMÁR ELEK. A módhatározót a mi nyelvtanaink is mindig kellőkép tanították. SZVORÉNYI az akkori német nyelvtanok módja szerint ismer mód-, hely- és időhatározót, illetőleg: eszköz-, mód- és érintkezési (=társ) határozót (47. 278. 1.). — SIMONYI jobban kifejtette a módhatározó rendszerét s hármas csoportba állította az okkal és czéllal. A mód lett a szorosabb értelemben vett módhatározó, ezt «azért nevezzük így, mert meghatározza, hogyan, miképen, mi módon történik a cselekvés. Kifejezhet a) általában módot, b) összehasonlítást, c) eszközt, d) a cselekvésnek vagy pedig az állítás bizonyosságának fokát. A módhatározónak többnyire olyan alakja van, mint egyik vagy másik állapothatározónak.» (1883s

.

151. kk.. általában ígv 18975

. «Rövid magy. mondattan 31. kk.). Hasonló a SZINNYEI felfogása is: a módhatáro/.ó azt fejezi ki, hogy mi módon történik a cselekvés s ezen kérdésekre felel: hogyan, mint, miképen, miként, mi módon ; a módhatározóhoz tartozik a fokhatározó: nagyon sok, a mértékhatározó : egy arasszal rövidebb, az eszközhatározó (1885. 128.). Ugyanígy tanít az átdolgozott ötödik kiadásban, csakhogy itt rendszert is nyújtván, összefoglaló névül a «módozathatározók» szót használja s hármas csoportosítása ez: 1. mód-, fok-, mérték-, eszköz-, 2. ok-, 3. czélhatározó (86. 1.). HALÁSZ a módhatározót egészen összeolvasztotta az állapothatározóval, úgy hogy nehéz eldönteni, vájjon egyes részeket a módhatározóhoz számít-e, vagy inkább az állapothatározóhoz. A SiMONYinál és SziNNYEinél elsorolt részletek nála is megvannak : a módhatározóval megjelölhetjük, hogy mi módon történik valami, pl. a ki könnyen igér, nehezen ad. Van összehasonlítást kifejező rag: -ként, -úl s van összehasonlításkor val ragos «mód- és állap >thatározó»: sokkal szebb; eszköz- (és társ-) határozó, de előfordul nála a közbenjáró, közreműködő, mely nem egyenes eszköz: általad nyert szép hazát; továbbá módhatározó mint bővítmény (ez már nem «mód- és állapothatározó*), t. i. az igenevek és a határozószókhoz járuló határozó : igen gazdag. Nem tudom, inkább módnak, vagy inkább állapotnak tartja-e a társhatározót, az együttlétet, ennek ellentétét és a helyettesítést jelentő kifejezéseket, melyeket szintén említ. GULYÁS él ugyan a módhatározó szóval, de ezt megmagyarázni rendszerénél fogva nem volt módjában. Nála a -vei ragos «módhatározók» «kétfélék»: vagy az alanynak, esetleg tárgynak társát jelölik, vagy azt az eszközt, melynek segítségével a cselekvés végbe megy, «vagy végre» (azaz harmadszor) «egyszertíen a cselekvés mikéntjét határozzák meg» (140. 1.). — Én iskolai nyelvtanomban (1894.) SIMONYI nyomán a módhatározót az ok-és czélhatározóval csoportosítottam, az egész hármas csoportot «állítmányi határozók*-nak neveztem, megkülönböztetésül az «alanyi» állapothatározóktól s a kiterjesztett mondattani alapot arra a magyarázatra használtam fel, hogy a módhatározó az állítmánynak közelebbi, kisebb alanya: az ember nyugodt hangon monda: a «hang» is monda; e magyarázat alá beillettek: a hasonlati határozók: a tó tükörként nyugodott: a tükör is nyugszik, bár máshol; az eszköz- és a mértékhatározó: kötéllel fog: a kötél is fog; tíz évvel ezelőtt: a tíz év veti messzire az eseményt, így hagytam ezt a második kiadásban is (1897.), csak a «csúszva végig mászott*-félék határozóját, mely azelőtt nálam az állapothatározók közé esett, csak ezt tettem át ide a fokhatározó mellé. Pedig utánam GULYÁS is állapothatározóknak elemezte az ilyen igeneveket (148. 1.). A fokhatá-