Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

A határozókról. (Harmadik közlemény.) IV. Kisérő körülmények határozói. 1. Társféle határozok. (Máskép módhatározók.) A módhatározókat BECKER az általánosabb objectiv viszonyok, vagyis a kiegészítő viszonyok mellé sorolja külön szakaszban, az okot pedig az egyénítő objectiv viszonyok, vagyis a hely- és időviszony után teszi harmadik határozóul. Azt mondja, hogy a mód fogalmilag nem különbözik a jelzőtől, csak alakjában: er redet latit, die laute Rede (322. 1.), ennélfogva a mód a cselekvésnek jelzője s a módhatározó adverbium a módviszonyban levő object-nek alap-alakja (381.). A német nyelvtanok azonban most már nem a kiegészítő mellé sorolják a módot, hanem külön, negyedik határozóvá teszik: hely-, idő-, mód-, okhatározó. KuMMEE-nél a módhatározó kifejezi: a módot, fokot, mértéket, következményt és korlátot (= tekintethatározó) ily kérdésekre: wie, wie sehr, inwiefern? (96. 142. 11.). LiYON-nál a módhatározó kifejezi: a módot: wie? (95. 1.), kíséretet vagy kisérő körülményt: mit wem? wie? in welcher Weise? (193.), a módhatározó mellékmondathoz tartoznak: a tulajdonképeni módhatározó mondatok, a hasonlító mondatok, a következményes mondatok (225.). — BRACHET-DTJSSOUCHET franczia nyelvtana nem foglalkozik külön a módhatározóval, az adverbiumok közt említ mód-, fok-, mennyiség-, igenlő-, tagadó- és kétkedő határozószókat (255. kk.), a hol a bővítéseket felsorolja, mindig első helyt említi a módot: «maniere, lieu, temps etc.» (187—278.1.). — Az angol TANCOCK a hely-, idő- és számhatározószókon kívül (kétszer, ötször) «leíró» határozószókat ismer, ezek kifejeznek mennyiséget, minőséget, módot; külön állanak még az igenlő és tagadó határozószók (83. 1.); a mondattanban ez is csak említi a módot: hely, idő, ok, mód, mérték, kiterjedés, feltétel (93.1.). MAXWELL szerint is időt, helyet, módot, vagy egyéb jellemző dolgot fejez ki az adverbium; a melléknév és más adverbium mellett kifejez még fokot is (16.1.). A hétféle adv. közt van hely-, idő-, szám-, mód-, fok-, ok-, jelentő- és igenlő- vagy tagadó-adverbium (192. k.). i