Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

338 MELICH JÁNOS. kutató (v. ö. Nyk. VI. 302, LINDE, PLETERSNIK) a szót német átvételnek tartották. A külsőségek, a milyen pl. hogy a bödöny, csöbör, köböl végelemzésben germán szavak, támogatják e feltevést. A ném. nyelvjárásokban tényleg vannak ilyen alakok (v. ö. thür. daisn, felsői, butterteuse, sziléziai: tése ,schachtel£, osztr.

tése, tőese ,holzgefáss für butter, salz, káse', KLÜGE, EtymWb.5

, baj.

déstn, destl .hölzernes gefáss zu wasser, milch, salz, meni, schmalz, káse' SCHMELLEE, BWb. I. 550); a német alakok megmagyaráznák a szláv é-t, a mely eredetibb diftongusból való, megmagyarázatlanul hagyják azonban a szó i-jét és az általános ,backtrog' jelentést. ZUBATY (Arch. XVI. 369, Got. EtymWb.: deigan alatt) e két körülményt véve alapúi a szláv dezia-t (indogerm. alapalak *dhoighia) a gót deigen ,knetenc,

deigs ,teig', ó-ind déhati ,anstreichen* stb. alakokkal hozza össze, s e helyes magyarázat szerint a szláv szó ősi rokonságon alapuló szó. A német szavak szláv átvételek; a litv. deze (eine hölzerne büchse od. dose, butterbüchse, seifenbüchse zum rasiren, geldbüchse, hölzernes futteral, NESSELMANN, LitWb.) német, litv. deszka (backtrog) lengyel jövevény. A litv. deze alak i-ja miatt nem lehet ösrokonsági szó, mert indogerm. gh, szláv z mellett a litvánban csakis z állhatna. Ha az ősszláv deziá köz-