Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 333 (Árja és kauk. el. 210. 1.), hogy a cs. dfík, dfícny (és nem drícny), a t. driek, driecny (és nem drycny) magyar eredetű szavak, míg a magyar szó az újperzsa dür stb. szavaknak felelne meg, a melyeknek jelentése: ,baumstamm, holz, balken' volna. E nézetnek rendkívül sok elemi tévedésen alapuló hibája van; a szerző szerint a «szláv szó csekély elterjedtségei) ós «a magyar szó bő jelentésfejleménye »(?) támogatja a szláv szavak magyar eredetűségét. E «súlyos és nyomós» okok ellenében szinte restelve írom le a következő elemi tényeket: 1. A magy. szó legrégibb alakja kétségtelenül a drék, a mint az a Guary-k.: drecaba (v. ö. Nyszót.) adatából kitűnik, hogy ebből darék és derék egyként lehet, felesleges bizonyítani,* derék azonban a magyarban, a hol a faze/c, faza/c, í&zok, hajlék, hajlok, hajlak, marék: marok alakok vannak, igen is válhatott darafc, daroA>ká. Ez alakok megmagyarázásáért tehát nem szükséges Perzsiáig elvándorolnunk, de még a tör. direk-hez (oszlop, átment a horv., szerb, bolg.-ba direk alakban, VÜK, DUVERNOIS, EAD LXV. 161, horv. nagyszótár) sem kell folyamodnunk; 2. A szláv szó azonban nemcsak a cseh-tótban van meg, hanem megvan, a mint azt fejtegetéseim során látni fogjuk, a kisoroszban, szlovénben és horvátban. A litván nyelv arra is megfelel, hogy az alapnyelvi szláv drékh nem lehet magyar eredetű. A litvánban ugyanis megvan a szó, s drdikas az alakja (v. ö. NESSELMANN, LitWb.: draikas: langgestreckt, schlank von báumen, iszdrykelis: ein grosser, schlanker mensch). Tudnunk kell, hogy a litv. ai (éj-nék szabályos megfelelője a szlávságban az é; óbolg. séth (hurok, tőr) a litvánban pá-saitis (riemen), óbolg. snégT> (hó) = litv. sndigyti (havazni, sné'gas: hó, óporosz sndigis). A litván draikas tehát azt bizonyítja, hogy a cseh dfík, t. driek ősrokonságon alapuló szláv szó, s nem átvétel (v. ö. GEBAÜER, Hist. ml. I. 40.). Mellőzve egyéb okokat, e tények MuNKÁcsinak az adatok nem ismerésén alapuló egész okoskodását halomra döntik, s nem is taglalom tovább, hogy a magy. derék-be\i k nem lehet magyar képző stb., hanem áttérek arra a kérdésre, honnan, mely szláv nyelvből való e derék szavunk. Az evangélisták szövegében háromszor van szó derék-iól: 1. Máté III. 4: Kár.: az ő derekának öve bőrből (volt), Münch.-k.: valuala kodmen ruhát bforcoka kőrnöl, Jord.-k.: vala kódmenes zoroytoya hw eha kórwl = Vulg.: habebat zonam pelliceam circum lumbos suos j gör.: sfys . . . CÍÖVYJV Ssp^attvYjV rcspi