Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 33 «Liiossm uos vit jelping» névvel ismeri, azt következtethetjük, hogy eredeti székhelye s vele együtt bizonyára a lozvai vogul fejedelmeknek is székhelye bizonyos Lüsém-üs «Lozva-város» volt, melyről azonban a mai topographia mit sem tud. Emiit ugyan a XVI. század végén szerkesztett KHHra rjiarojieMaa EojibiuoH ^epTeati. ezímű földrajzi leirás az Ivdil folyó torkolatánál, tehát a mai Persina (Tqréy-paul) vogul falu helyén rpa^Ti JIO3BMHCKOH nevű várost*); de ezt FISCHER J. EBERHAED szerint 1590-ben az oroszok építették s már 1597-ben maguk le is rombolták (1. Sibirische Gesch. I : 261, 298.), a helyében később keletkezett vogul falu pedig sem a Lüsm-üs nevet nem viseli, sem vallási jelentőségével nem kiváló. Van azonban a Felső-Lozva vizének egy híres szent helye, azon a ponton t.i., hol a,Jelpiy-já («Szent-folyó») beléje torkollik. E mellékfolyónak orosz neve BmKaű, mely a zűrjén'vij, vi$ «szent» (ebben: vic-ko «szent ház, templom*)) és aj «öregembert) szavakkal elemezve a vogul jelpiy (pupV) ajka kifejezés másának tetszik, vagyis a zürjénektől átvett név gyanánt ekkép értelmezhető: «a szent bálványöreg (folyója)». Legnagyobb valószínűséggel ez az áldozatokkal és sok szigorú szertartással megszentelt terület a Lüsm-vit jelpiy székhelye s ha aLüsm-üs tényleg történeti hitelű név, a vele jelzett város e vidéken állhatott. Egybehangzó körülmény e felfogással, hogy amaz ételáldozat alkalmával, melyet Saw-paul mellett 1888-ban vendéglátó vogul gazdáim aLozva jegén a Vit-jelpiynek bemutattak, a résztvevők dél felé, vagyis az említett szent hely irányában fordulva mondották el hajlongások közben imádságukat. Maguk az idéző igék «terebélyes tetejű hét fenyves, terebélyes tetejű hét nyíres, kákafüves hét rét között» hirdetik a «Víz*) «A BI> JIo3By M3T. ropbi najia y^tiJiL pfcKa, a Ha ycTKfe y^wjiH ptKu rpa^L JIo3BHHCKOíi.» Ezt a várost FISCHER szerint az oroszok azért építették, hogy azoknak, kik Cserdinből a Visera folyó mentén a Lozva felé utaztak s innen tovább a Lozva, déli Szoszva, Tavda és Tobol folyók vizi útján igyekeztek az Irtis felé s Tobolszkba, itt a Lozvánál kész ladikok álljanak rendelkezésükre s ne kelljen ezeknek készítésével sok időt vesztegetniök. Hét év múlva föltalálták a Szibériába vezető rövidebb utat Szolikamszk s a Túra folyó között, mire az oroszok elhagyták a nehezen hozzáférhető lozvai várost s hogy a vogulok benne erőséget ne találjanak, lerombolták. Nyelvtudományi Közlemények XXXJf. 3