Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

34 MUNKÁCSI BEENÁT. szentjének)) lakóhelyét, hol «víz folyama mosta sok meredek parton, sok fövényparton, ragyogó vizű hét örvényben, ajtaja megtalálhatatlan ezüst tetőnyilású tetőnyilásos házban lakik» (II : 381, 385, 391.). «Gyors hátszárnyú hátszárnyas hab) az alakja (rótt tqyypa táyyiy yuril ünle'in II : 381.), egyébként pedig tulajdonai a legkiválóbb istenségekével egyezők: «Ob nagyságú szent szeme» (Ás janit jelpiy samén II : 385.), «tavirózsa-levélnyi érzékeny füle» (tür-löpant sailém palén u. o.), vagy más jelzéssel «félénk fekete kacsáéhoz hasonlóan érzékeny füle» (yuri sayki sailém pal' II : 382.) van, elméje pedig «Ob nagyságú, tó nagyságú szent elme» (Ás janit, tür janit jelpiy nqmtpa ; Ás-vit, tür-vit jelpiy nqmtén II: 386.). Nem egyedül lakik, hanem mint a legtöbb bálvány-istenségnek párja van: «a hullámzó hét örvényben ősz fejű kettőnek emlegetik laktát» (sül pnykpa kitV ünélnéten láwéltaicé II: 391.) s ezek EEGULY jegyzete szerint ajégva anyuit)): egy asszony s egy öreg ember. Másutt ugyané pár «hét leányt, hét fiút széjjel osztott kettőnek)) (sat ayi, sat pV urtpiy kitV II : 382.) van nevezve, mi azt jelenti, hogy gyermekeik vannak s ezek (mint apróbb bálványok) külön lakokat nyertek. Párján kívül az idéző igék a Víz-szentjének «hét fejedelemhősv> népét is emlegetik, sőt a tőlem jegyzett felsölozvai szövegek egyenesen ezeket szólítják, így: «Vastestű hét fejedelemhős, kőtestű hat fejedelemhős (ker alpip sat qtér, a/ictés alpip yqt qtér), folyófordulókat hétfelé lakó szentséges nép, fövénypartokat hatfelé lakó fényességes nép (jelpiy mayum, pasiy mayum) tavirózsa-levélnyi füles nép, Ob nagyságú szemes nép, Ob nagyságú szentelméjű nép, a futó víz, az omló víz fölé, szent elméd ide haddiirányúljon!»(II: 385—6.). Vagy: «Ha fövénypart, hét fövénypart aljáról, ha folyóforduló, hét folyóforduló aljáról, vízalkotású hét fejedelemhős (vit-sirpá sat qtér), ezen pálinkával való egy csésze karimájához, mint fenn járó esőszem szálljatok ide, mint fenn járó szélfoszlány lengjetek ide !» (II : 388.). A KEGULY-féle egyik szöveg e hét alakról így szól: «Kiknek fövénypartja hét fövénypart, folyófordulója hét folyóforduló: Numi-Tqrém atyátok ezüstös hét tetőnyílással, aranyos hét tetőnyilás szádjával igézett benneteket, hullámzó hét örvénynyel igézett benneteket; vasmellű hét manónak ott laktat emlegetik» (ker ma'ilpa süt üssi ünélnát lawéltawé II: 391.), a jegyzet pedig a hét Mss'i-manót a Vit-jelpiy hét szolgájának mondja, kik az ördög ellen harczolnak s kiktől emezek félnek.