Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

32 MUNKÁCSI BERNÁT. tilawén II : 409.). Az ily áldozati állatot a hívők képzelete szerint az istenség lovához köti s így vezeti az Egatya elé (II: 409.). Húsát a szent nyírfa alatt főzik meg, mint ezt NOVITZKIJ nyomán is tudjuk s az idéző ige is említi: «Aranygalyú szent nyírfád oldalánál, hol hét lángú szent tüzed ég, ama tűzhelyed végében gőzölgő üst gőzét állítják eléd, óh király!» (sat íielmép jelpiy nájin téné aras-aulént sénkwin püt sénkwél yan ünttawén II : 404.). Az áldozat és könyörgés szertartásai közben a nép levett süveggel körben áll. «Mint hóbot karikájao — mondja a sámán — «azon módra körülállott sok aranyos (t. i. imádkozó) süvegnélküli szép fővel áll előtted (kénttal qlné jamés punkéi Vülawén), mocsok nélküli szép fővel könyörög hozzád» (II : 405.). A pelimi istenség mithikai képzeteinek és kultusának sok új adatát remélhetjük a REGULYtól följegyzett Polm-torom ar czímű terjedelmes osztják ének megfejtésétől. 2. A Lozva vizének szent fejedelme: Lüsém vit j elpin q,tér. Egyező a külömböző vidékek vallási tudata abban, hogy a pelimi istenség az Egatya fiai közt a legidősebb s hogy a Világügyelő férfi a legifjabb; de nincs semmi közösség a koruk szerint közbeneső Tq,rém-üük elösorolásában. Ezeknek tárgyalásában tehát legalkalmasabban az egyes istenségek székhelyeinek földrajzi sorrendjét követhetjük annál is inkább, minthogy az e szempontból egymáshoz közelebb eső mythikus személyek regeanyaga is többször kapcsolatos. Legnyugatibb területe a bálványok tiszteletének a vogul földön a Lozva folyó melléke, melynek egyik főistenségét Lüaém-vit jelpin átér néven az Egatya harmadik fiának említi az alsó-szigvai közlés. Nem más ez, mint ama Vit-jelpin pupi ajka («Víz-szentje bálványöreg» II: 381.), vagy egyszerűbb jelzéssel: Lüsem-vit jelpin, illetve Vit-jelpin, kinek három idéző igéjét jegyezhettem föl a Felső-Lozva és az éjszaki Szoszva forrásvidékének tájain (II : 381—389.), egy ilyet pedig EEGULY hagyatékában találunk (II : 390.). Bizonyos már e nevek alapján is, hogy ez istenség szent helye valahol a Lozva mellékén van, de nincs biztos adat forrásainkban, mely fekvését közelebbről meghatározná. Abból kiindulva, hogy REGULYnak egyik jegyzete a Lozva vize bálványát