Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

314 MELICH JÁNOS. a Conversio Bag. et Car. tanúsítja, sok volt a salzburgi egyházmegyei pap és német mesterember. A nyelvemlék eredeti fordítása és jelenlegi alakja VONDEÁK (Arch. XVI. 132.) és JAGIC (Arch. XX. 8.) szerint pannóniai származású. OBLAK ezzel szemben azt bizonyította, hogy Karinthia e nyelvemlékek hazája s a Gail folyó völgyére mutatott, a hol a Freisingeni emlékek nyelvéhez hasonló nyelvjárást beszélnek (Arch. XVI. 163.). Mi e nyelvemléket szintén pannóniainak tartjuk. Ide utalja a többi közt a zpitnik szó is, a mely összevetendő az óbolg. nyelvemlékek spyty pannonismusával. Ide utalja a szlov. é helyén levő k irás is. A Freisingeni nyelvemlékekben ugyanis az óbolg ét', szlovén c helyén k betűt találunk írva (az eseteket 1. Arch. XVII. 52); ebből JAGIC azt következtette, hogy a X. században a pannóniai szlovénnek egy nyelvjárásában az óbolg. sf megfelelője c-nek hangzott. Nekem az a meggyőződésem, hogy ilyen szlovén nyelvjárás sohsem volt. Jól tudom, hogy a mai hazai szlovénben a k bizonyos hangtani helyzetben c-nek hangzik (adataim Péterhegyröl (Vasmegye) a következők: pigcer: pisker helyett, ciipila : küpila, circev: církev, bicev : bükk, mréevca: murokrépa, recev, többes rekvi: retek, ugyanitt ogyen = ogen, stb. v. ö. angyal szó tárgyalásánál), de az óbolg. ét itt a X. században is c volt. Ezt bizonyítja a Freisingeni töredékek poronfo: parancsol, vuenfich (olv. vencih «több») adata is. Az óbolg. ét helyén levő, vagy máseredetű c, c-nek k betűvel való írását latin helyesírási hatásnak tartom a horvát (v. ö. SURM., Hrv. sp. 231, 232.) és a szerb-bosnyák oklevelekben (v. ö. XII., XIII., XIV. századi adatok MIKL., Mon. Serb. és DAN., Ejec. voTkTH alatt a x^Kt, yoKie, X"01^ alakokat — Freis. tör. choku). E bosnyák-horvát-szlovén /.• ép olyan latin helyesirású alak, mint mikor a görög átírásban xs-t találunk a lat. ce helyén (v. ö. GRÖBER I. 362. és részletesen az angyal szó alatt). Én tehát az óbolg. ét helyén levő k Írásban újabb bizonyítékát látom annak, a mit az un és on, u és o Írásból VONDRÁK következtetett, hogy a Freisingeni nyelvemlékek a délszláv, szerinte horvát, szerintem szerb-horvát nyelvemlékekkel vannak összefüggésben. — A Freisingeni nyelvemlékek nyelvét ó-szlovénnek nevezem. 2. Cseh biblia 1469-ből. — A M. X. Múzeum könyvtára egy VENCZEL iskolamestertől másolt cseh Ujtestámentomot őriz. Mivel a fordítás régibb a cseh kralici bibliánál, kutatásomban felhasználtam. A kézirat 259 lapján ez áll: «Dokonana gest íecz Noweho zakona leta Bozieho Tisyce(h)o j cztyíi steho ssedesateho dewa teho. a to u Wigily Swate | po Jakuba Appostola Bozie | ho skrze ruce Waclawa niek | dy u Swateho Woytiecha | Píebywagiciehoza mistra | Skolnieho. — Bövidítése: Váci. »