Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

304 MELICH JÁNOS. kezhetett. Ezt bizonyítja, hogy a nyelvemlék a latin szertartás szerint készült; ezt bizonyítja az óbolg. st, éd helyén levő cseh-tót e, z, a mely világosan tanúsítja, hogy itt a X—XI. században is c. z volt a hang (JAGIC, Zur Entst. II. 34.); ezt bizonyítják végül a nyelvemlék szókincséből a mhsa = mise és a cirkhnaé, cir'bkhve szavak. JAGIC szerint a mai szöveg eredetije, a missale első fordítása a Balaton melletti szlovének közt keletkezhetett (Arch. XX. 10.). Ezt a pannóniai szlovén fordítást másolta volna le egy csehtót ember, s ez a mai nyelvemlék. E feltevés főleg a Bécsi levelek szókincsbeli adataiból meríti a bizonyítékokat. A nyelvemlek cirkhnaé, cirrbk

r

hve

szava szerintem erre bizonyíték volna. A ((templom, egyház» nemcsak cseh-tót területen hangzik cirkev-nek, de a kaj-hor\át területen is (régen szlovén) cirkva a szó alakja. A hazai szlovénben is ma czérkev a szó alakja (v. ö. KÜZMICS, Nouvi zákon : Ján. II. 20: vu czérkvi, II. 24: zczérkvi, II. 15: eto czérkev, II. 19, 21 : od czérkvi stb.). A mai hazai szlov. nyelvben azonban az óbolg. 'KI és H helyén r előtt hangsúlyos szótagban mindig é a megfelelő (v. ö. óbolg. /MHp'k: hazai szlov. mér, KÜZMICS, Pál I., Tim. I. 2. stb.; óbolg. nacT'kipk: hazai szlov. pastér, óbolg. umpoick: spatiosus: hazai szlov. sériti: erweitern); ez a hangsúly alatt álló i néhol nem é, hanem /t-nek hangzik (hazai szlov. razsűro, razsiírjenye Luther 25.). Hangsúlytalan szótagban azonban az i megmaradt (v. ö. hazai szlov. sirjávajo, KÜZMICS 840.). Valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy a mai hazai szlov. czérkev (a MTsz. cerkó szava a kisor. cerkov átvétele) a X—XI. században *cirkev lehetett. Ezt támogatja a mai kaj-horwát alak is. A tengerparti horvát-szerb nyelvben crikva, crekva, crkva a szó alakja. Valószínűvé tehetjük még e magyarázatot azzal is, hogy az óbolg. nyelvemlékek közt a Psalt. sin.-ban, a melynek egyes részeit hazánkban latinból fordították, az óbolg. npkirki (v. ö. LXXXVIII. zsolt.6: uup'kK'kki) mellett előkerül a uip'kKOKk alakis(v.ö.LXXVIIL zsolt. 1. s ugyanitt 32, 39, 121, 141. l.-on lásd a YP|KÉT'

K

alakot). E nézetem fejtegetésénél engem is az az elv vezet, hogy hibás az az elmélet, a mely szerint a pannóniai szlovének a honfoglaláskor ezerszámra tönkrementek volna vagy a magyarságba felolvadtak volna (MIKLOSICH után nálunk HUNFALVY, VOLF és mások hirdették ; v. ö. JAGIC, Arch. XX. 7, Zur Entst. II. 84.). A cirk-bve alak nekünk nem okoz annyi gondot, mint VoNDRÁKnak (Altk. gr. 19.) vagy OBLAKnak (Arch. XV. 362.), de azért a nyelvemléknek mai alakja ezzel nincs megmagyarázva. Erős meggyőződésem, s e tekintetben OBLAKkal tartok, hogy a Kijevi levelek-et cseh-tót ember írta a Vág mentén vagy Nyitra vidékén (Arch. XV. 359, 366.). E területen a IX. század eleje óta állandóan, megszakítás nélkül laknak keresztények. ADALRAMMÜS 836 előtt szenteli fel a nyitrai templomot, talán éppen szent EMMERÁM tiszteletére; e templom szent