Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 305 EMMERÁMé a XI. században, a mint azt a «Szent Zoerárd életei) bizonyítja, s az még ma is. S az ilyen dolgok nem a megszakítás, hanem a folytonosság mellett beszélnek. A CYRILL- és METHOD-féle munkásság ideig-óráig megzavarta e területeken a német térítést, de múló nyom nélkül még sem maradt. Ilyen gyér nyom lehet a Kijevi levelek glagolita írása és nyelvi alapja. Tagadni e gyér hatást nem lehet, mert hisz némi bizonyítékok mégis vannak reá (v. ö. VONDRÁK : Die Spuren der altkirchenslavischen Evangelienübersetzung in der altböhm. Literatur és Zur Würdigung der altsloven. Wenzelslegende und der Legende vom heiligen Prokop, Sitzungsber. CXXVII, CXXIX.). A mikor azonban ezt vallom, nem hallgathatom el egy kétségemet. Feltűnő előttem, hogy egy szöveget úgy lehessen lemásolni, a hogy az a Kijevi levelek-hen van. A Kijevi levelek másolója egyszer az óbolg. fc helyett o\"-t ír (nebeshkujq, instr. sing. nőn.), máskor azonban helyesen ffi-t ír. Ez a tévedés leírásnál óbolg. nyelvemlékeknél elég gyakori (v. ö. LESKIEN, Altbulg. gr.3 §.

21.). Feltűnő azonban, hogy a tiszta óbolg. nyelvemlók másolója külömbséget tudott tenni az ősszláv ti, di == óbolg. át, zd és az ősszláv sti, zdi közt, a mely az óbolg.-ban szintén st, zd-éi, ad. E kétféle eredetű óbolg. st, $d közti külömbséget a másoló annyira tudta, hogy az első esetben következetesen c, z-t (= cseh-tót c, z) írt, a második esetben pedig következetesen sc-t (v. ö. zasciti, zascitith, ociscenié, ociscenié, Arch. XV. 362.). JAGIC erre azt mondja: «Wer weiss, ob nicht das mit Absicht geschah» (Zur Entst. I. 59.). Nagyon különös előttem e szándékos másolás; különös, mert sehogy se tudom felfogni, honnan szerezte a XI. századi másoló azt a nyelvészeti ismeretét, hogy az óbolg. st, 2d két-, illetve háromféle eredetű. Ellenvetésül még csak azt kérdem, lehetséges-e pl. a négy evangélista ófelnémet vagy középfelnémet szövegét úgy lemásolni, hogy az alnémet leíró az eredeti szöveg nyűg. germ. d: ófeln. t szavait következetesen <i-vel írja (pl. aln. dohter, word, herde, az eredeti ófeln.-ben pedig tohter, ivort, hirte áll), ellenben a vocalisok közti és vocalisok utáni nyűg. germ. A>val biró szavakat meghagyja ófelnémet h, eh fokon (pl. ich-et, machen-t, suchen-t ír). A másolásnak e neme szinte lehetetlen, s az orosz szerkesztésű egyházi szláv nyelvemlékek a maguk i-jével, vagy a horvátok a maguk j-jével az óbolg. zd helyén nem állíthatók e másolással párhuzamba. Mivel azonban a Kijevi levelek-ben annyi más kétséget kizáró nyom van (helyesírás, szókincs), hitelességükben nem kételkedem, a jelenség megmagyarázását azonban méltán várja a tudomány a szlavistáktól. 2. Prágai glagolita töredékek. Rövidítés: Prág. tör. — E nyelvemléket a prágai metropolita könyvtárban HÖFLER Károly fedezte Nyelvtudományi Közlemények XXXII.