Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 29 dégektöl látatlanul, tisztességesen) tartott kis leánykájuk (ul'ci-vittal ünlépténé mán ayitén) Nagy- Tqrém atyácskától neked van nevezve (=kijölve)». Erre a pelimi istenség visszamegy házába, újra lefekszik s «nyakveszíthető, derékveszíthető igaz álmot» aluszik, míg reggel apródlegénye kardháttal ráütve felkölti. Most háromszáz apródlegényét egybegyűjti; ezek két ékes szánkóját fölszerelik s menyasszony-díjúi «vékony selyem sok göngyölegjét sok számban emelik, vékony posztó sok tekercsét sok számban hordják». Polémtqrém «neves fejedelmet, híres fejedelmet)) ezután kivezetik, az egyik szánba beleültetik s elvágtatnak. Elérkezve a «kis tó, kis tenger nagyságú» menyasszonyi házhoz, Polém-tqrém. násznagyul egy öreg emberkét (moj-puyk jani qjkaris = «vendégség-fő nagy öregecske") küld be. «Öregek!» —így szól a hőslő násznagy — «Polém-tqrém öregecske tűz-víz nélkül tartott kis leányotokat hogy tőletek kiunszoljam, elszerezzem (sarelaytuykivé, pérséla%tuykivé), ez ügyben küldött izenetet». Azok «mint szájtalan-nyelvtelen jó állat» (== felelet nélkül, némán), úgy ülnek. Ismételt unszolásra végre megszólalnak: «Testi külsőt fedő ruhácskánkat követeljük mi; egy leányt neveltünk föl, munka nélkül ugyan hogy neveltük volna föl?!» E szavakkal az öregek az őket megillető menyasszonydíjat kérik s erre be is szállítják a szánon hozott sok becses árút. Most teli város sok férfiát, sok nőjét gyűjtöttek egybe s város evő, falu evő nagy lakodalmat készítettek. Az új párt «lúdlábnyi, róczelábnyi alacsony asztalhoz*) ültették, azután «öt ujjú ujjas kezecskéiket egymásba karolva föl- s alásétálgattak». Majd haza viszi Polémtqrém menyasszonyát s itt világot élő kedves társacskájávab (tqrém qlné qti jurtkéméntél, jélém-qul qti jurtkéméntél) «nyakveszíthető* derékveszíthető igaz álmukat aluszszák». Ezentúl a pelimi istenség párjával él; «nyelvvégre, szájvégre való gyönyörűséges falatot eddegélnek». Mindez a tipikus vogul nőszerzés leírása. V. Ugyanez ének végén Polém-tqrém kijelenti, hogy ((anyámtól való, atyámtól való származásom kora óta sohasem hadakoztam; atyától származó atyai bosszuokom nincsen, anyától származó anyai bosszuokot nem keresgélek (áykwém pasnél, jáyém pasnél at xqntlasém ; jáV miném ját' nurkwé am at qnéiWim, aykw miném áykic nurkicé am at kirisile'im II: 255.). Mégis GONDATTI hallott Polém-tarém-riük egy hadi vállalkozásáról is, melynek regéje a következő (26. 1.): Azután, hogy Numi- Tqrém a földre