Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

2 MUNKÁCSI BEENÁT. változatokban: joli ma%um ünléné paykiy ma «al=ó nép (= emberiség) lakó piszkos föld» (III : 46.), páijkin sispa jelpin ma «piszkos (szemetes) hátú szent föld» (II : 318, 359, 373.). A föld geológiai alkatának felfogását tükrözi a költői nyelvnek sqicén ma «kérges (réteges) föld» jelzése pl. a következő idézetekben : süt at tinin punkém sqwén ma kit yalné ti punsanl «száz hajas drága fejem a kérges föld két közébe tették ím» (IV : 121.) = «eltemették»; pojkü at-ke yölilén: sqwin ma sat yalén ta ujttilén «ha könyörgésünket (Polém-isten) meg nem hallgatod: a kérges föld hét közébe nyomsz alá» (II : 411.) F= «sirba viszél»; rqnykeu sqwin ma sat %alkivén, pankin ma yqt yalkwén jol ta tqrnénatd sujtilali ((kiáltásunknak a kérges föld hét közébe, a piszkos föld hat közébe hallatszik ím alá zaja» (II : 30.), yqnt jelpin sqwiy man sat /álén ness ti yosyllénü «az (ellenséges) hadat szent kérges földednek hét közébe csak úgy lecsapdosnók» (II : 133.^-Teljesebb jelzések ugyané kifejezéssel: élcm-yqlés ünléné sqicin ma «emberlakó kérges föld» (I : 128, 139.), joli-mayum ünléné sqwin ma «alsó nép (= emberiség) lakó kérges föld» (I : 138; III : 46.), Numi-Tqrém laicém sqwin ma «N. T. rendelte kérges föld» (I: 128.), továbbá sat sqwép sqicin ma «hét kérgű, kérges föld» (II : 141.), sat sawpa jelpin ma «hét kérgű szent föld» (II : 145.). Az utóbbi adatok a földnek hét kérgét, illetve rétegét említik, mivel egybehangzó, hogy az előbb idézett példák is a «kérges földnek hét közéről)) szólnak. Egy szoszvavidéki közlőm szerint a földet azért nevezik így «hét kérgesnek» (vagy «hét bőrösnek»: sat sqwin), mivel ((felületén fű van, levél van; aztán fekete, fehér, vörös föld van» (1. VogNpGy. I : 243.) s e magyarázat helyessége kitetszik a hőséneknek yasli-sqiu kifejezéséből is (II : 185.), mely a földet borító s bőr- vagy gyümölcshéj (sqiv) módjára lehántható «moharéteget» jelenti, mely tehát egyike a föld «hét saww-jának. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a vogul felfogás a földnek «hét kérge» alatt a földrétegeket érti, melyeket bő módja van a népnek szemlélni a meredek sziklafalakon s a magas folyópartokon is. Megfelelő kifejezés az írtisi osztják énekekben: sögon még, punén még «bőrös föld, szőrös föld» (PATKANOV: Irtysch-Ostj. II : 19.), vagy teljesebb jelzéssel: ömésta sögon még, punén még «ülő bőrös, szőrös föld» u. o. II : 58, 174—6.), yatai yatén sogon még, punén még «halott haló bőrös, szőrös föld» (u. o. II : 55.). A közlő szerint itt az