Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Paasonen H.: Votják-török szóegyeztetések 257

VOTJÁK-TÖRÖK SZÓEGYEZTETÉSEK. 267 a votj. szó átvételének magyarázza, de valószínűbbnek látszik, hogy mind a kettő csuvas eredetű. Meglehet azonban, hogy a permi nyelvekben volt egy oly hangzású eredeti szó is, melylyel az új jövevény összevegyült. (Lehetne talán arra gondolni, hogy a csuvas szó = alt. siime, melynek jelentései között VERBiczKunél található ez is : cnocoöt, cpe^CTBo). seri (Sar. Glaz.), Kaz. éire csév, csörlő cséve (írbBKa, mnyjibKa). MUNKÁCSI tatár eredetűnek jelzi: tat. siiré cső, csév; nádsíp. A szó­kezdő s pedig a csuvasra vall: csuv. seré csév. Más csuvasoknál s-vel kezdő alakok találhatók: (Ucebn. 38. 1.) suré, siiré (az utóbbit egy a tetyusi kerületből való csuvastól hallottam), melyek való­színűleg átvételek a tatárból. suan az utolsó lakodalmi szertartás a nyári ünnepen (cBa^töa); lakodalmi nép; suanci, suanci (Glaz.), Kaz. suansi lako­dalmas ember, lakodalmi vendég. V. ö. erdei-cser. süan lakodalom, nász, keleti-cser. (Birszk) süjan id., kuyo siijan azon halotti ünnep, melyhez a cseremisz hit szerint az előbb meghalt rokonok a negy­venedik napon a haláleset után összegyűlnek véglegesen elkísérni a halottat (unélloée poces kolséni kuyo-siijan dene nalén yajatr>); akkor fölkérik a «halottak főnökeit* (kijqmqt-törq, kijqmqt-saus), hogy meg-, ül. kiházasítsák az új halottat, ha t. i. nőtelen vagy hajadon volt, hegyi-cser. (EAMSTEDT) süan das hochzeitsfest; die ehe; mordM. séméncá (Penza), sufénca (Penza, csembári ker.), éuvinca (Kazán) örömhír; siméncá (-é) (Szaratov) azon ajándékok neve, melyek gyermekszülés alkalmával rokonoknak küldetnek, mordE. suvontfej, suvoncej örömhír (különösen gyermekszülés alkal­mával) ; ama férfi, a ki a negyvenedik napon a haláleset után meg­jelenik a rokonoknál és meghívja őket a megtartandó halotti ünnepre. V. ö. tat. söjön-, sgjén- örvendezni, söjöngs, söjönöc öröm, ör­vendezés, söjöncé örömpénz (hírhozónak, találónak), kirg. siijün­örvendezni, süjümü öröm; örömpénz (pa^ocTt; BoaHarpaat^eme 3a cooőmeHie KaKon JIHŐO palócra), csag. (VÁMBÉRY) süjiin§ freudenbotschaft, siijüngüliik ein geschenk, das für die freuden­botschaft gégében wird, alt. sügünci öröm («pa,a,ocTb; BT. ^peBae-TK>PKCKOMI> HaptHÍH sügünci HaaHBajica BÍ>CTHHKTI, iiocjiaHHbiít CT. pa,a,ocTHOK) Bf.cTÍio; OTcio^a CJIOBO, BCTp'B'iaiom.eecH BL pyc-CKHXT. ;iT.TonHcaxi>: ciyHqn»).

Next

/
Thumbnails
Contents