Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 25 bálványt ismerte a nép legrégibbnek azok között, melyek nagyobb hírre jutottak s egész vidékek tiszteletében részesültek. Ez pedig avval függhet össze, hogy a pelimi tartománynak fejedelmi családja (melynek a pelimi isten voltakép emlékbálványa) lehetett az első, nagyobb tekintélyű uralkodó ház a vogul és osztják nemzetségek fölött mai hazájukban. II. Polém-tqrém elsöszülöttségének hagyományával kapcsolatos a felsőszoszvai regéknek ama közlése, hogy ő volt az az ő s f i, ki Numi-Tqrém mellett közreműködött a világ megalkotásában. 0 volt: 1. az a gyermek, kit az ősvízbeli földhalom asszonya háza mögóben sárga virágú kis kóró alakjában húzott ki a földből s ki egy ízben nevelőszüleitől megszökve Arany-Kwores atyához szállott föl, hogy a föld alábocsátására kérje (I : 33—35.); — 2. ugyanő volt, ki másodszor is fölszállván az égbe, az Egatyától a forgó földnek körülövezését kívánta (I : 36.); — 3. ő volt (Tapel-qjká néven említve), ki, midőn az Egatya kiadta a rendeletet, hogy az ember megteremtésére emberalakokat kell készíteni, veresfenyőből vágott hét emberalakot s ezeket kicserélvén Xul-qtér agyagembereivel, az utóbbiakba Joli-Tqrém anyával lelket adatott (I : 129—131) s - 4. ugyancsak ő (Tapsl-qjka) volt, ki szakálát az Óbba eresztvén, az embereket a halászó sövény szerkesztésére tanította (I : 133—4.), a mint mindezeket már fentebb az Egatya teremtési regéiben tárgyaltuk. III. Mint legidősebb fiú testvérei közt, Polém-tqrém elsőrangú személy az Egatya házában, sőt a rege szerint itt oly nagy a tekintélye, hogy egy ízben, midőn Numi-Tqrém nejének hűtlensége fölött való bosszúságában ez utóbbira kardot emelt, ő hivatva érezte magát beleavatkozni a czivakodásba s atyja kardját lefogta (II : 100.). Mindamellett midőn arra került a sor, hogy az Egatya világuralmának gondjait gyermekeivel megoszsza, a legelőkelőbb rendeltetést, a «világügyelő férfi* (mir susné yum) tisztségét nem ő nyerte el, kit elsőszülöttségi jogánál fogva is megilletett volna ez a méltóság, hanem legifjabb öccse, az Arany-fejedelem (Sqrni-qtér). Ez esetről három közlés áll rendelkezésünkre, az egyik GONDATTIÓ (32. 1.), mely szerint az Arany-fejedelem visszatérvén kalandjaiból igen elvénült s megvakult anj7jához, ezt mellbe ütötte öklével s ifjúvá varázsolta, mire anyja őt fölismerte s a viszontlátás örömében kijelentette előtte, hogy újabb utazásra kell