Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

244 KALMÁR ELEK. a mondattani alapon azt jelenti, hogy eredetibb az állapothatározóban szereplő birtok, mint a birtokosjelző genitivusa. A németben meg többnyire éppen az egyeztetés hiányzik, de lehet a Prádikatsbestimmung egyeztetve is, vagy genitivusban, vagy prsepositióval; hasonlókép a francziában ; a magyarban csak négy ige (van, lesz, marad, múlt) mellett van egyeztetés, de lehet még ezek mellett is ragos alak. Szóval ez a mondatrész is oly sokféle alakú, mint a többi bővítmény, nincs mért kiemelni közűlök. Említettem, hogy a nevező igékkel egy nevező határozót teszünk fölöslegessé: gyengének mond. A többi leendő tulajdonsághatározót is fölöslegessé tehetjük így: gyengít: gyengévé tesz, gyengül: gyengévé lesz; a tartó tulajdonságot hasonlóképen sokszor könnyű képzett igével pótolni: zöldellik: zöld, királykodik: király, szolgál: szolga. így a szóképzés mondattani alapon a nyelv f-zellemével bizonyítja, hogy az állítmányi névszó csakugyan nem egyéb, mint az eredményhatározóval egyenrangú állapothatározó. Annál készségesebben tartom fenn és ajánlom követésre én is IÍERN-nek és BALOGH-nak azt az állítását, hogy az állítmányi névszót is a határozók közé kell sorolni. Egészen más úton, még mielőtt az ő műveiket olvastam volna, én is ugyanarra az eredményre jutottam, s ime a helyét is pontosan kijelölhettem a többi határozók között. Ha az egyeztetett állapothatározót akarjuk átalakítani, ilyen határozókat nyerünk : az alma gyümölcs : a gyümölcsök közt van ; ő nekem barátom: barátaim közt van (est mihi in amicis). És ez az átalakítás is azt mutatja, hogy az állapothatározó, mint a hely, a befoglaló határozók közé tartozik, a tulajdonság a képzelet szerint nagyobb terjedelmű, mint az alany, körülfogja, tartalmazza ezt. Mondhatnók, hogy a hely alatta, az idő fölötte van a szereplőknek, a tulajdonság pedig rajtuk, vagy bennük van, közepükön halad át, de mindenik nagyobb terjedelmű legalább egy irányban az alanynál. Innen a logikai prasdicatumnak az a szabálya, hogy többnyire tágabb fogalom az alanynál s csak ritkábban egyenlő, azonos, és sohasem kisebb. A tágabb fogalom mint prsedicatum a jelzőnek felel meg, az egyenlő (identificus) fogalom pedig az értelmezőnek. Mint láttuk, a folyamati (tartó) állapothatározóban két réteget különböztetünk meg: az igazi, állandó tulajdonságot, melyet eddig állítmánynak, illetőleg állítmányi névszónak stb. neveztünk: ez a réteg tulajdonkép a tartamot kifejező hely- ós időhatározónak felel meg (egész úton hazafelé azon gondolkodám); megkülönböztetünk továbbá múló vagy helyettesítő tulajdonságot, ezek a SIMONYI-féle essivusok és a pontot kifejező hely- és időhatározók párjai (az éjjel meghalt: az éjnek egy pontjában). Az utólagos tulajdonságok közt az első rétegnek a factivus, vagyis eredményhatározó,