Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

A HATÁROZÓKRÓL. 237 -ezen viszonynak megszűnését, a belőle való kijutást fejezi ki; pl. kutyából nem lesz szalonna; pásztorból pappá lett A factivus ellenkezőleg valaminek megtevést, valamivé változást jelent (nyelvünkben rendszerint a -vá -vé és -nek ragokkal); pl. zálogba, foglalóba adni; kettőbe törni stb. Mindezekben a metafora elég világos. «Az órám van ott zálogban* — az órám zálog; itt egészen a logikai subjeotum és prsedicatum viszonyát látjuk, mely szerint az egyik fogalmat a másikban foglaltnak, körébe tartozónak tünteti fel az itélet. «Füstbe megy* (v. ö. es geht in Flammen auf), ászárba indul a vetés* és más effélék az igében is mutatják az átvitelt. «Derék ember válik a gyerekből* = derék ember lappang benne (mint a csírában megvan a leendő fa, a bimbóba zárva a virág és gyümölcse) s idővel mintegy kiválik (= fr. devient stb.) belőle.* (Magy. Hat. I. 72. k. 1.) A factivust már BECKER is magyarázta (347. k. 1.) a föltétlenül szükséges «kiegészítŐk» során, ilyenek: einen todt schlagen, sich nxüde •arbeiten stb. a segédigék melletti infinitivusok: tuollen, sollen, beginnen mellett, meg az ilyenek: du machst mieh lachen, ich hörte ihn singen, videor, dicor stb. (385.1.), de megjegyzi, hogy a factivus nem attribútum praedicativum (347. 1.). Áz angolok külön mondatrészt alkottak belőle: •oblique predicate-et (Taneoek 93. 1.) supplement-et, factitive object-et (Maxwell 227. k. 1.) object-complement-et (Sweet I. 96. 1.); ők csak az egyeztetett factivust veszik föl ide, valamint a német nyelvtanok is csak ezeket tárgyalják a Praedikatsbestimnmng, illetőleg Praedicativum fejezetében. SIMONYI nagy;

művének I. kötetével egy időben jelent meg RÁCZ SOMA értekezése: Állapotjelző ós attribútum (Zombori gimn. progr. 1888/9.), melyben az állapotbatározókat két rétegre osztja: egyik réteg egy névszóra is vonatkozik, ezek az állapothatározók, a másik réteg «merőben külömböző határozó, melynek szétválasztása* az előbbitől nagyon szükséges, ilyenek: megmenekedik a veszedelemtől stb. De RÁCZ annyira nem megy, hogy külön határozó osztályt alkotna ezekből. Az állapothatározót összehasonlítja a latin attribútum prsedicativummal s ez utóbbit «állapotjelzőnek» magyarázza, mert csak abban külömbözik a «tulajdonságjelzőtől», hogy nem olyan állandó tulajdonságot fejez ki. Ezt a műszót aztán Dóczi is elfogadta görög nyelvtana második kiadásában. SIMONYI nyelvtana negyedik kiadásától kezdve az állapothatározókat «körülményhatározók» néven egy osztályba egyesíti a módhatározókkal, de azért juttat külön fejezetet az állapothatározó mindhárom csoportjának is. Többi nyelvtanaink többé-kevósbbé már mind SiMONYitól függenek ebben a kérdésben. SZINNYEI (1885. 280. 2.) mindazt, amit SIMONYI az állapothatározók közé sorol, «képes helyhatározóknak » nevezi, «ezeknek néhány faját külön névvel szoktuk megnevezni, ilyenek»: az állapot-, az ebedet-, eredmény-, részes- és hasonlítási határozó. A rendszeres csoportosítást SZINNYEI elejti. Én iskolai nyelvtanomban (1894.) az állapothatározók közé csak SIMONYI essivus-, exessivus és factivus csoportjait vettem föl, állapot-, eredet- és véghatározó néven, de összefoglaló névül az «állapothatározó)) helyett alanyi határozóknak neveztem ezeket, hogy jobban feltüntessem a tágabb mondattani alapot és azt, hogy e határozók az alanyról is