Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

236 KALMÁR ELEK. határozói névutó az óta, fogva, múlva ; 8. kötőszó, mint a helyhatározóban : (a) mikor, míg, ha, mellérendelők: tehát, ennélfogva, még, pedig, hanem, de, mégis, mindazonáltal (SIMONYI: Magyar Kötőszók I.); végre 9. rag, külön időrag a -kor. A rag könnyen hiányozhatik főkép a nap szóról, -at -et képzős cselekvésnevekről. Itt általában kikerülte nyelvtaníróink figyelmét az ilyen ragtalan birtokviszonyos időhatározó: most három hete volt itt (mikor?), három hete nem ettem (mióta?). 3. Állapothatározók. Ez a legnehezebb határozói osztály, a határozóknak mondhatni gyűjtőfogháza. BRASSAI, ki nem rendszerezi csoportokban a határozókat, elmondja ugyan a felfogását felőle, de nem tudjuk, mennyi határozót lett volna hajlandó ide osztani be. így szól pl. az -úl -ül ragos szókról: az -úl -ül ragos nevek tulajdonítmányt [prsedicatumot] jelző igehatározók, melyeknek mindig bizonyos alanyok felelnek meg ugyanazon mondatban : a legény katonának állott, emberül küzdött és nyomorékká lövetett; vagy pedig accusativus-alanynyal: a fiút az apja katonának adta, a tábornok segédül használta s egy ágyú nyomorékká lőtte. SIMONYI (Magjar nyelvt.3

1883) így magyarázza az állapothatározót: -Í52. §: «A helyhatározókat nagyon gyakran használjuk átvitt értelemben, úgy hogy nem igazi helyet jelentenek, hanem a személynek vagy dolognak állapotát, helyzetét s azért nevezzük ilyenkor állapothatározóknak. Az állapothatározó tehát képes beszéd*. 4-53: «Az állapothatározónak is három főosztálya van, pl.: Mátyást, ki szomorú fogságban élt Prága városában, kivették a fogságból ós királyi méltóságra emelték; itt három átvitt értelmű helyhatározó van : az első a hol, a második a honnan, a harmadik a hová kérdésre felel»; neveik: állapot , eredet-, véghatározó. [Mint láttuk, e példának mind a három határozóját ki kell venni innen s meghagyni helyhatározónak.] 455. §: az állapothatározók vagy az alany, vagy a tárgy állapotát szokták meghatározni : búja örömre változott, búját örömre változtatták. — Állapothatározók SiMONYinál az ilyenek is: kedvét leli, gyönyörködik, bízik valamiben; továbbá a társhatározó: eljött családjával; a hasonlítás határozója : fehérebb a falnál; a helyettesítés határozója: helyette, érte fizettem, csörög-csattog szélvész gyanánt; az -úl -ül ragos főnevek: vitézül harczolt, és a melléknevek: merészül, merészen, szomjasan; eredethatározók nemcsak az ilyenek: kiszabadult a fogságból, ébredj álmaidból, hanem az ilyenek is : tud-, megismer valamiről, fél-, külömbözik valamitől ; a szenvedő ige határozója: gyenge széltől földre teríttetik ; véghatározók az ilyenek: ájulásba esett, továbbá az ilyenek: bele kezd valamibe, hozzá szokik valamihez, törekszik valamire; és a részes határozó : ad valakinek. — Ezt a felfogást megtartja SIMONYI a Magyar Határozókban és a Magyar Nyelvben is, azzal a külömbsóggel, hogy két részre osztja az ide sorolt határozókat: az efféléket: bízik valamiben, fél valamitől, törekszik valamire, az állapothatározó különösebb eseteinek, a többit pedig igazi állapothatározónak nevezi s megkülönbözteti köztük az essivust, exessivust és factivust. «Az essivus azt a viszonyt jelöli, melynek rendes kitevői nyelvünkben -úl, -kép, -an, finnül -na: pl. gyűrűje zálogban van nálam = zálogul, zálogkép, mint zálog. Az ex-essivus