Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

A HATÁROZÓKRÓL. 235 időn kívül hagyja lógni. A. cselekvő is jelen van abban az időben, a melyben a cselekedete: három órakor járt nálam, este jött a parancsolat: az alany ólt, megvolt, benne volt a mondott időben; reggel óta mind halászgat, szellő támad hűs hajnalra: ezek eredet-Deli és végezeti időhatározók és ezekben is bennük van az alany a mondott időpontban. Tehát az idő is befoglaló határozó; s gondolati dolog levén, még könnyebben állíthatjuk, hogy terjedelmesebb az alanynál, oly állandó hozzá és a cselekvéshez képest, mint a hely, pl. egy mező, sőt az időtől még" nehezebb szabadulni, mint a helytől, de képzeletünk szerint inkább felülről borúi az alanyokra, fölöttük nyúlik el. Ha a cselekvést körnek rajzoljuk, a helyhatározó a kör alatt haladó érintő, az időhatározó a kör felett vont érintő lehetne. A cselekvés iránt is olyan tétlen az idő, mint a hely. ' Az időhatározó hármas irányát is könnyű szemléltetni; feltűnő a folyamati (mikor kérdésű) időhatározó gazdagsága, a mint hogy a helyhatározónak is erre van legtöbb alakja. A folyamati időhatározóban megkülönböztetünk egyidejűséget, elő- és utóidejüséget, a mi megfelel a cselekvő, magáraható és szenvedő alanyok helyzetének, vagyis az innen, rajta és túl helyzetnek. Az időnek távolságbeli eredet- és véghatározója pedig a távoli műveltető alanynak és a tárgynak felel meg: Eredet Folyamat Vég mióta ? mikor ? mikorra ? elő- . egyidejüség utó-Az időtartam és időpont is csak úgy szerepel itt is, mint a helyhatározóban a kiterjedés (irány) és pont. Az időhatározóban előforduló beszédrészek a következők: 1. időt jelentő főnév; idő gyanánt használjuk azonban a többi főneveket is, főkép 2. a cselekvések neveit: lefekvéskor, hazajövet; <le néha 3. tárgyszerű nevet is alkalmazunk időnév gyanánt: Mátyás alatt, egy darabig, sőt bármely nevet megtoldhatunk az «idején» szóval, mely félig-meddig már névutó s ekkor semmivel sem nyerünk erőszakosabban időhatározót, mint a kor raggal, mely szintén*főnév: éhség idején, kolera idején : éhségkor. Az idő (vagy kor) szó jelentése átharapózik az előtte levő szóra s azt időt jelentővé teszi. Szóval az a képleges szóhasználat, melyet a helyhatározóban kimutattam, itt is megvan. Lehet az időhatározó 4. melléknév, számnév: jókor, négykor, tizenkettőkor; 5. névmás: mikor? 6. határozószó: ma, holnap stb.; 7. névutó, külön idő-