Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

234 KALMÁE ELEK. ben egy fán fészkel egy madár. Az egyik határozó nagyobb, a másik kisebb terjedelmű és egyúttal része a nagyobbnak. Ha a nagyobb határozó névmással, vagy más ilyen általánosabb jelentésű •szóval van kifejezve, pl.: itt születtem én ezen a tájon; vagy itt + kinn + a pusztákon élek, akkor értelmezős (appositiós) szerkezetet látunk, de ez tulajdonképen ál-értelmező, inkább partitivus van a kifejezésben. Némely ilyen általános értelmű szó mellett állandóan egyféle szerkezetű ál-értelmező ismétlődik: át az udvaron, kerten, utczán, keresztül az udvaron, vagy más szórendben: az udvaron keresztül, az udvartól messze. Az ilyen aztán névutóvá lesz s ilyenek az indogermán prajpositiók. Ennélfogva nyelvtörténetileg teljes joggal soroltam a többi helyhatározói beszédrészekkel egy vonalba a névutót s ha ezt jogosan iktattam be oda, önként következik, hogy a kötőszót és a ragot is helyes volt egyenes sorba tenni a többi beszódrészek mellé. Nálunk appositio helyett inkább birtokviszonyos névutók vannak s ezek még jobban igazolják eljárásomat. A ház mellett (= a háznak mellette): világos, hogy ebben eredetileg csak a névutó volt helyhatározó, a ház birtokos jelző volt s csak a birtokviszony értelmének elhomályosúltával lett a «ház» is a helyhatározó belső része. Tehát egy ragos vagy névutós szóban tulaj donkép kétszeres, háromszoros határozó van. Az iskolában azonban elég volna a helyhatározói szókkal csak a fentebbi 6. számig haladni, mert a többiekben a tanuló nyelvérzéke már nem támogatná tanításunkat. 2. Időhatározó. Az idó'határozó minden nyelvtan szerint «a cselekvésnek idejét határozza meg» (csak GULYÁS fejezi ki máskép magát: az időt jelentő' névszókból alkotott eredethatározót időhatározónak mondjuk, 131. 1.), sőt BALOGH PÉTER egyenest kiemeli, hogy «az idő már tisztán a cselekvésre, a történésre vonatkozik és semmiképen sem a létezőre » (értsd alanyra) [Nyr. 26: 355. «A hat. oszt.»]. Az időhatározó tulaj donkép csak a helyhatározónak egy alfaja. Azok a helynek képzelt gondolati nevek vannak benne, melyek időt jelentenek: betegségben vergődik, futásban fárad, télben utazik, ezek egészen egyforma mondatok. De most már külön vált a helyhatározótól, néhány külön ragot, névutót, kifejezést fejlesztett s az időt jelentő szót már használhatjuk az első fajta helyhatározóban is: a lovas eltűnt az éjszakában. Ez már olyan helyhatározó, mint ez: eltűnt a sűrűben. Hangsúlyozom, hogy valamint a helyben, úgy az időben is benne van a cselekvésen kívül az alany is. Az ember idő alatt tulaj donképen azt a fényt, illetőleg sötétséget érti, mely szemeire hat; ebben pedig csakugyan benne van minden tárgy és személy. De még elvontabban véve is a dolgot, világos, hogy lehetetlen oly •cselekvést elképzelni, mely beleessék az időbe, de a cselekvőjét az