Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

A HATÁEOZÓKEÓL. 233 nemcsak tárgyszerű (konkrét), hanem másféle, eredetileg nem helyet jelentő szókat is helynév gyanánt használt szóknak ismerjünk el. Igaz, hogy a betegség, álom, képzelem állapotot jelentő szók, de itt nem állapotúi, hanem helyűi vannak használva. Az állapot tulajdonkép nem egyéb, mint kissé múlékonyabb tulajdonság s látni fogjuk, hogy minden tárgyszerű (konkrét) nevet is használunk állapot, illetőleg tulajdonság gyanánt. Miért ne lehetne viszont a tulajdonságot és állapotot is használni átvitt értelemben hely gyanánt. Ha az álom lehet eszköz (pl. álommal nem kormányozzák az országot), akkor talán hely is lehet.,Az ilyen mondatokban: álomban hever, álmából felriad, egészen azok a kritériumok vannak meg, melyek a helyhatározóban szükségesek; ellenben hiányzanak, mint látni fogjuk, éppen azok, melyeket az állapothatározóban elvárunk. Legczélszerűbb tehát az állapothatározók közül az ilyen gondolati neveket kivenni és a helyhatározók közé tenni őket. Az ily határozók az eredeti helyhatározóktól csak abban különböznek, hogy nem hol ? honnan ? hová ? hanem miben ? miből? mibe? stb. kérdéssel kérdezzük Őket. Alakja szerint lehet tehát a helyhatározó: 1. helyet jelentő főnév; de ezen kívül minden más hely gyanánt használt szó, így 2. tárgynév: golyó van a puskájában; 3. tulajdonság- vagy cselekvésnév: szegénységben él, mulatságon van, izzadásba jött; 4. melléknév, vagy számnév: «mindenben, jóban, rosszban követni fogunk tégedw (az alany és a vezér benne van a jó dologban s ebben foly a követés is); «kettő a hatban megvan háromszor»; 5. névmás: abban lakik, bennem van; 6. határozó szó: kunt, bent stb. ezek már csonkult alakú szók; 7. névutó (nem akármelyik), ez is úgy, vagy még jobban el van csonkulva, mint a határozó szó, s még általánosabb és határozatlanabb lett a jelentése; 8. kötőszó, még pedig a) az alárendelt mondatok kötőszavai közül helyet jelentenek : a vonatkozó névmás helyi alakjai: melyben, miben stb. és ezek az elavult vonatkozó névmási alakok: hol, honnan, hová; b) a mellérendelő kötőszók közül helyet jelentenek: és, meg, ellenben, viszont, mindamellett (1. SIMONYI : A magyar kötőszók I. k.). A kötőszók éppen olyanok, mint a névutók, csakhogy nem még egy névszóhoz, bővítményhez, hanem már csak az igéhez csatlakoznak s eredeti jelentésük még általánosabb lett. Lehet végre még a helyhatározó 9. rag, eredetileg ezek is külön helyhatározók voltak, majd határozószók, azután névutók lettek, végre raggá egyesültek^ a névszóval. így a mondatszókon kívül, melyek állítmányok, minden más beszédresz szerepel a helyhatározóban, a mint ez természetes is, ha mindenik határozó (az alanyt is ide értve) egyenlő rangú bővítmény. Néha kétszeres helyhatározóval élünk : az erdő-