Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Petz Gedeon: A nyelvbeli kiegészülésről 216

228 PETZ GEDEON. és az úrnőnek neve egyazon gyökérből volt képezve: ófn. fró és frouiva, az első alakot idővel kiszorítja a hér melléknév comparativusa hériro, herro, herre s már most pl. a mai németben herr ós frau nem egygyökerű, hanem kiegészülő alakok. De, a mint itt világosan látjuk, ez alakok nem azért kerültek egymás mellé, mivel az Ős- nyelvben külön-külön alakkal fejezték ki a férfit s a nőt és ennek a kétféleségnek a hagyománya valamikép fennmaradt, hanem egész újonnan: a szót alkalmasint először a megszólításban, czímezésképen használtak (KLTTGE, Et. Wb.° 173), az alárendelt különösen ki akarta emelni azt a mozzanatot, hogy az ura nálánál magasabb vagy tiszteletreméltóbb s e törekvés állandó lévén, a szó is állandóvá vált. Vagy a lat. magnus, major, maximus sor helyett az olasz a grandé, maggiore, massimo sort használja (OSTHOFF 26. 1.): a kiegészülést bizonyára itt sem valami ősi hagyomány emléke okozta, hanem valószínűleg az, hogy az efféle jelentésű melléknevek positivusa az absolut értelem kifejezésére szolgálván, a magában véve is nagynak, a kiválóan nagynak kifejezésére idővel alkalmasabb volt a grandís, mint a színtelenebb jelentésű magnus. Ugyanez az eset az, mint mikor a németben a régi mickel ,nagy' melléknevet kiszorítja a ,terjedelmes' jelentésű grd$ (v. ö. GRIMM, Gramm. 3, 008: «das ahd. grog hat ursprünglich den sinn von crassus, fortis, mittellat. grossus, nicht von magnus»), csakhogy itt ezt a melléknevet a közép- és felsőfokban is használták. Az igeragozás terén a magy. vagyok és lenni alakok viszonyát említhetjük. Tudjuk, hogy a lenni inf. helyettesíti az elveszett válni alakot s a jövő időben a leendek, fogok lenni a *valandok alakot. Kétségkívül itt is az az eset forog fenn, hogy bizonyos jelentésben mellékárnyóklatok jobban hozzáfűződhettek a lenni-hez, mint a vagyok illető alakjaihoz. BUDENZ szerint a lenni mozgást, eredetileg menést jelentett (MUgSz. 698) s ma is érezzük ,fieri'-féle jelentését. Minthogy már most a jövő időalakkal inkább a valami felé mozgás, mint a nyugvás képzete associálódik, azért érthető, hogy a leendek, fogok lenni kiszorította a *valandok alakot. Maga a lenni infinitivus — SIMONYI szerint — azért szorította ki a válni iníinitivust, mivel ez alak rendesen czélhatározóúl volt használatos s a lenni alapjelentésénél fogva erre is alkalmasabb volt. Azt hiszem, e példákból kitűnik, hogy a kiegészülésnek újabban keletkezett esetei szintén bizonyos jelentésbehárnyéklatokkifejezósére való törekvésből, vagy, ha úgy tetszik, az egyénítő felfogás ösztönéből magyarázandók. Mert, hogy ez az egyénítő felfogás épen nem veszett ki, azt épen egyes ősrégi kiegészülő alakok megmaradása bizonyítja: pl. hogy a, németben megmaradtak a külömböző gyökerű sohn és tochter alakok s nem szorította ki őket egy filius : filia-íéle szópár, azt ép az egyénítő felfogás erősebb hatásának tulajdoníthatjuk.