Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Petz Gedeon: A nyelvbeli kiegészülésről 216

A NYELVBELI KIEGÉSZÜLÉSBŐL. 219 DELBRÜCK a mondattani rész illető helyein a fokozásnak (III, 415.) és az igeragozásnak (IV, 256) szóban levő ama sajátosságát is tárgyalja, hogy külömböző gyökerű alakok egy rendszerré alakulnak, de pl. az utóbbi helyen nem igen tudok a CURTIUS magyarázatától lényegesen eltérő felfogást látni. DELBRÜCK szerint az idg. gyökerek egy része, még pedig nagyobb része, oly cselekvést jelölt, mely beálltával mindjárt be is fejeződött (punktuelle Wurzeln): eredetileg csak ilyenekből lehetett képezni az aoristost s valószínűleg a perfectumot is. Ezekkel szemben állott a gyökerek másik része, a melyre nem áll ama meghatározás (nicht punktuelle Wurzeln, lehetne őket határozatlan vagy durativ gyökereknek is mondani), ilyen pl. az es ,lenni' gyökér: ebből az osztályból eredetileg csak a praasens és talán még a futurumot lehetett képezni. Már most könnyen beállhatott az az eset, hogy egy-egy ,nem punktuell' gyökérből képezett prassenssel egy ,punktuell' gyökérből való aoristos vagy perfectum társult s vele együtt úgyszólván egy egységes igét alkotott. így pl. a ,lenni' jelentésű es gy. a praasenst, a bheu gy. az aoristost és futurumot szolgáltatta : ezt az állapotot tükröztetik vissza a litván alakok: esmi, pra9t. buvaű, fut. búsiu, inf. buti s a görögben is eredetileg alkalmasint ekkép alakúit a megfelelő sor: slpi, i<pov, ipúao). DELBRÜCK e magyarázata, a mint mondtam, nem külömbözik lényegesen a CüRTius-étól: a DELBRÜCK , punktuell' gyökerei által kifejezett cselekvés az, a mit CURTIUS «momentán gefasste Handlung»-nak mond, s a ,nicht punktuell' gyökerek a «dauernd gefasste Handlung» kifejezésére szolgálnak (CURTIUS id. h. 103.1.). A szóban levő kérdéseknek igazán széles alapon nyugvó s a mai nyelvészeti kutatás módszerével való vizsgálatát legújabban OSTHOFE ejtette meg Vom Suppletivwesen der indogermanischen Spraehen czímű tanulmányában (Heidelberg, 1900. 95 1.). Munkája bevezetésében mindenek előtt elutasítja azt a felfogást és elnevezést, mely a szóban levő alakokat ,hiányosak'nak, d ef e c ti vumoknak mondja. B defectivumféle felfogás szerint bizonyos gyökereknek nem volt meg az a képessége, hogy a maguk erejéből létrehozzák az alakoknak azt a teljességét, a mely befejezett rendszer alkotására szükséges. A gut alak ebben az értelemben azért ,hiányos', mert nem fejlesztett önmagából közép- és felsőfokot, viszont a besser és best is ,hiányos', mivel nincsen ugyanazon fajtából való alapfokuk. Azonban itt — úgy mond OSTHOFF — nem az a lényeges, hogy egyik-másik tőalak hiányzik, hanem az, hogy kölcsönös kisegítés, kiegészülés forog fenn. Ez pedig fennforoghat oly esetekben is, a mikor nincs is igazi alakhiány. A lat. túli és látum (régibb *tlatum) a prassens dolgában voltakép nem hiányos: ott van az ugyanabból a gyökérből képezett tollo praesens, — csakhogy a nyelvérzék nem