Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)
Tanulmányok - Petz Gedeon: A nyelvbeli kiegészülésről 216
218 PETZ GEDEON. der mehrstammigen comparation und tempusbildung czímmel (Zeitschrift für vergl. Sprachforschung IX [1860], 241. s k. 1.). Értekezése bevezetésében TOBLER azt az eló'zetes kérdést veti fel, vájjon itt igazán a n y e 1 vnek avagy talán csak a nyelvtannak rendhagyóságáról van-e szó? Mert hisz lehetséges volna, hogy az eleven nyelvérzék e külömböző álatokat sohasem érezte együvé tartozóknak s csak a későbbi reflexió illesztette őket egységes egészszé. Majd részletesen felsorolja az egyes idg. nyelveknek idetartozó igealakjait és ,rendhagyó' fokozású mellékneveit. Az emez összehasonlításokhoz fűződő magyarázataiban TOBLER is kiemeli, a mit már GRIMM megjegyzett, hogy bizonyos különösen fontos ós gyakran előforduló fogalmak kifejezéseiről van itt szó. A nyelvnek általában véve az a törekvése, hogy a fogalom módosulásait alakilag kifejezze; ama fontosabb és gyakoribb fogalmaknál ez a törekvés oly elevenné lett, hogy a nyelv itt nemcsak a szokásos eszközökre (prassenstő-bővülés, ablaut stb.) szorítkozott, hanem egész külön tövekhez nyúlt (252. és 274. 1.). Kiemeli továbbá, hogy ebben valami ősrégi állapot tükröződik: a nyelv olyan korszakának maradványai ezek, a mikor a teremtő erő még elég eleven volt, hogy a fogalmi módosulások számára mindjárt más-más szókat hozzon létre, holott a későbbi nyelv vagy egyazon alakra halmozza ama külömböző jelentésmódosulásokat, vagy inkább mechanikus módon képez új alakokat. Egyébiránt TOBLER munkája befejező részében is újra hangoztatja azt a már a bevezetésben említett gondolatot, hogy e külömböző alakok, főleg a melléknéviek, tulajdonkép nem is alkotnak szigorúan vett egészet, hanem csak a synonymumok csoportját, a melyek külön-külön tekintve defectivumok {274. 1.). TOBLER óta az idg. Összehasonlító nyelvtudomány meglehető hosszú ideig nem foglalkozott e kérdésekkel, sőt, úgy látszik, hogy e czikk — bár elég hozzáférhető helyen jelent meg s bár CURTIUS a Grundzüge újabb kiadásaiban utalt is reá (4 103. jegyz.) — egészen feledésbe ment, a mi a tudományos folytonosságra annyira ügyelő német nyelvészetben elég ritka dolog. így pl. OSTHOFF mindjárt említendő munkájában a tőle tárgyalt kérdést olyannak mondja, a melyet a régibb nyelvészet nem méltatott figyelemre (woran die sprachbetrachtung der álteren zeitachtlos vorüberging 3. 1.) és sehol sem idézi TOBLER értekezését és BRUGMANN is azt mondja: «merkwürdigerweise hat man ihnen [jenen thatsachen] eíne zusammenfassende wissenschaftliche behandlung noch nicht angedeihen lassen» {Zeitschrift f. d. Gymnasialwesen 54 [1900], 459.1.). Mielőtt OSTHOFF munkájának ismertetésére rátérek, meg kell említenem, hogy a BRUGMANN és DELBRÜCK nemrég befejeződött nagy összefoglaló munkájában (Grundriss der vergl. Grammatik der idg. Sprachen)
