Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Petz Gedeon: A nyelvbeli kiegészülésről 216

A nyelvbeli kiegészülésről. A nyelvbeli kiegészülésnek újszerű nevével óhajtanám — a német nyelvészet terén újabban használatos suppletivismus kifejezés mintájára — azoknak a jelenségeknek egy részét megjelölni, a melyeket az iskolai nyelvtan a ,ren db. agy óságok'nak sokat és sokfélét magában foglaló rovatában szokott tárgyalni. Ertem a sum fui esse,fero túli latum, bin war sein, bonus melior optimus, sok több-féle csoportokat, a melyeknek az a sajátossága, hogy az egy rendszerré fűződött alakok külömböző gyökerekből képződtek, hogy nem az eredet közössége s a hanganyag egyező volta, hanem csak a jelentesbeli megfelelés kapcsolja őket együvé. Magukat e tényeket évszázadok óta adja elő a leíró nyelvtan, természetesen beérve azzal, hogy kivételeknek, rendhagyóságoknak, esetleg hiányos alakoknak keresztelje el őket. Hogy csak a régi hazai nyelvtanok körében maradjunk : már ERDŐSI SYLVÉSTEK JÁNOS a comparatia irreguláris (Corpusgrammaticorum 13.1.) és verba defectiva (69. 1.) neve alatt, SZENCZI MOLNÁR ALBERT az anomália comparationis (134.1.), KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY a defectiva (396. 1.) neve alatt tárgyalja az idetartozó jelenségeket s PERESZLÉNYI PÁL pl. a vagyok igéről azt mondja, hogy «aliqua tempóra accipit a le'szek» (503.1.). Es e jelenséget ily felfogással tárgyalja a leíró nyelvtan egész az újabb és legújabb időkig. Az összehasonlító és történeti nyelvtudomány művelői jóformán kezdettől fogva ügyet vetettek ezekre a jelenségekre is és, mint más ,kivételes alakokat', ezeket sem tekintették fattyúhajtásoknak vagy korcsalakoknak, hanem ép ellenkezőleg a nyelv ősrégi sajátságainak. A német nyelvtudomány terén már GRIMM JAKAB hangoztatott efféle felfogást. Az úgyn. rendhagyó fokozásról szólva ősréginek és organikusnak mondja e rendhagyóságot, alaki szempontból a nyelv kiválóságának, a mely változatosságot szül s a nyelv szépségét fokozza. Több erő nyilatkozik szerinte a gut besser best-íéle változó fokozásban, mint ha egyhangú gut guter gutest-féle alakok fejlődtek volna ki. Megjegyzi azt is, hogy ez effajta rendhagyóság mind a fokozás, mind a név- és igerago-