Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 19 Illéssel, Kaltés-t Máriával, Numi- Tqrém-ot Krisztussal, Numi-Kworés-t pedig, mint minden istenség atyját az Atyaistennél. Látnr való, hogy itt a régi genealógiai fölfogás keresztény tanítások alapján változott meg. Ezek szerint Krisztus alakja leginkább Numi-Tqréin-év&i volt összeegyeztethető, ehhez Atyaistenül legalkalmasabbat! Numi-Kworés volt alkalmazható (1. fent 295. és 313—6.11.), a keresztény tanításokban kiemelt s képekben ábrázolt Illés próféta és Sz. Miklós pedig — minthogy őket merev ellentétben az új vallás eszméivel Numi-Tq,rém = Krisztus fiainak meg nem lehetett tartani — okszerűen csak emennek fitestvérei, még pedig kisebb rangú fitestvérei, azaz öcscsei lehettek. Ősi székhelyét a pelimi istenségnek legpontosabban a föld körülövezésének regéje határozza meg,mely az első földi lakókhoz sárga virágú kóró alakjában jelentkezett s a világ teremtésében közreműködött gyermekről azt írja, hogy «jelenleg Polémtarém néven uralkodik*) s hogy «a Polém (= Pelymka)folyó alkotta tumén-tó partján levő szent helyén, ott imádják őt hajlongásokkal s nyújtanak neki áldozatételeket mind e mai napig» (I : 37.). Maga az istenség következőleg szól hőslő énekében székhelyéről: «Ezen tápláléka bő, hala bő Polém vizecském mellett futó felhő magasságú váracskámba Nagy-T^rm atyácskám Polém-isten öreget ide igézett engem, háromszáz apródlegényemmel ide rendelt engem; fölfelé vivő neves folyócskám Polém folyócskám neve hírlik, lefelé vivő híres folyócskám Lozva folyócskám neve hangzik)* (II : 242—3.), mely szavakból kitetszik, hogy uralmának területe — s ezt bízvást vehetjük valamely egykori vogul fejedelemség területének is •— a Pelimka ós Lozva folyók köze. Ugyanez énekben alább (41—42. sor) arról történik említés, hogy a pelimi istenség laka valamely «szél járta, eső járta tó* jobb felén van, a honnan a tó bal felén lakó menyasszonyához szánon (s ez csak is a tó jegén át lehetséges) kell utaznia. A pelimi istenség szoszvafői idéző igéje is hivatkozik az ő «szösszel-vizes szent folyócskájának oldalán levő házára» (II : 403.), mely adatokat együttvéve megállapíthatjuk, hogy Polém- tq/rém bálvány sátra eredetileg Felső-Pelim (Pup-powél) egyházas falu mellett a Pelimka folyótól képzett s tőle átfolyt ú. n. tumántó jobb partján állott. Megfelel ennek EEGÜLY értesülése is, mely szerint ez istenség áldozótere (Uyrém-kan v. purla/tné kan) 2*