Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 17 madt» s betér ide a dolog megvizsgálására. Hát Kul!-q,tér elébe megy, előzékenyen fogadja s ráköti a leányát: «Vőcském!» -— így szólítja — «ha tetszik, ülj be a zugbeli szobarekesz zugjába!» Itt ül a leány s a «Híres fejedelem*) csak úgy elszégyelli magát KuH-atér ipjával, ki neki minden szertartás s minden lakodalom nélkül adja oda feleségét. «Istenke hét fogásával a maga lakó városából hét ajtótámasztóval zárt hambárját rántja ide» a Világügyelő s eleget téve a tisztességnek így szerez lakodalmat (II : 291—3.). Kul-qtér egyik leányát a Világügyelő férfi feleségének tudja egy hősének is (II : 122—3.). Ugyanitt szó van az ipának egy újabb ármányáról. A Világügyelő nejének házában él, egyszer csak izenet jön Kul-qtér-től: «Hadd jöjjön ki a vőm a szabadba játszani!)) Neje avval a jogos gyanúperrel él, hogy a kihívás nem jó szándókkal történik s e szavakkal figyelmezteti férjét: «Kimenni csak kimész; hanem értesz-e a fortélyhoz, vagy nem? Hét létra magasságában áll egy ló, téged majd oda fognak rendelni s te akkor csak ugorj fölfelé! A mint a ló hátára fölugorsz, gyorsan kapd kezedbe az aranyrojtos kantárszárat s többé nem fogsz leesni.» E jó tanácscsal fölszerelve a Világügyelő kimegy ipjához, ki csakugyan ezt az ajánlatot teszi: «Vöcske, ennek a lónak a hátára csak ugorj föl!» Tudva a fortélyt a vőnek semmi baja nem esik, sőt a kerek égnek hét sarkát járja be, míg egy falatot megrágnak. Hanem most leugrik lováról s éles fejszéjét fölemeli ármányos ipja ellen, ki életére tört. Ipja szól: «Vöcske, engem meg ne ölj! Te is a magad erejével fogsz élni, én is a magam erejével.» így aztán a Világügyelő lecsillapodva ment be neje házába. Ezeken kívül csak egy közlésünk van az alvilági fejedelemről, t. i. a kondai alvidék fejedelmeinek hősi énekében, hol Jalnqjér néven mint a Három-ölnyi erdei bálvány (Khürém-tál-vuorpupij szövetségese szerepel. «Az idősb kondai fejedelemhős hadakozik, hadakozik: a nép is elfogy, az erdő fája is elfogy. Hosszú hadakozás után egyszer csak valami erősre akad fokosa s ketté törik. Kérdezi: ,Kicsoda, micsoda vagy te?' — ,En az alvilági fejedelem vagyok' felel amaz. Erre tovább hadakoztak, míg végül az alvilági fejedelem a fekete föld alá szökött» (II : 231—2.). Kut-qtér-nek vallási tiszteletét illetőleg fontos adat EEGULYnak ama jegyzete, hogy a Kul-qtér kaj-sqw himnust (H : Nyelvtudományi Közlemények XXXH. A