Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 15 tovább is üldözi, menedékdombját elborítja az ár; de Kul-qter most kakuk nénje tanácsára a szél irányában úszáshoz fog. A mint a hullámok igen magasra emelik, a messze távolban egy szigetet lát s minden erejével oda törekszik. Egy Obszigetre jutott, fölmegy a partra, hasra fekszik, majd kakuk nénje szavára fölkel s fenyőből hasított forgácsot dobván feje által gerendaházat bűvöl magának. Egy karikára fűzött hét ezüstpénzt talál zsebében, ezt elhajítja: vasijjas hét férfi támad, vége érhetetlen város támad(II: 391.). b) GONDATTI értesülése szerint (40. 1.) ez volt az első összeütközés története. Míg KuV-qtér elő nem jött alvilági birodalmából, a hősök s közönséges emberek halált nem ismertek; de egyszer csak kedve kerekedett, hogy megnézze az Egatya életmódját, gyönyörködjék házában s ha lehet, el is vegye tőle. Megjön az égbe, nézi az udvart, a házat s el van tőlük bűvölve, akarná elvenni, de nem lehet; mert az Egatya jó sejtéssel minden ajtót elzárt. Kul-qtér nem jön zavarba, hanem alá kezdi ásni a házat ama meggyőződésben, hogy az így egyenesen az ő alvilági birodalmába fog lehullani. Észreveszi ezt az Egatya s jól tudva a mesterkedés czélját, más helyre teszi át a házát, miután előzetesen vasdeszkákat rakott alája. Ezen kívül hét szolgájának megparancsolja, hogy a ház közelében hét korhadt belsejű nyírfába bújjanak s azokból, mint valami faköpenyegekből lessék meg Kul-qtér-i. Az utóbbi csakugyan mihamar megérkezett, az emberek megfogták, vashordóba ültették, ráütötték a hordó fedelét s aztán sötét helyre vetették. Úgy leszáradt ebben a hordóban, hogy olyan lett, mint egy darab forgács. Kivorés-atya jóságában megszabadítja őt e helyzetből s hogy dolog nélkül ne éljen, rábízza az alvilág kormányzatát, meghagyva, hogy mindennap jelentkezni tartozik Numi-Tqrém bátyjánál s tőle átvenni azoknak jegyzékét, a kiknek meg kell hallniok, vagy a kikre betegséget kell bocsátani, mert különben — így vélte Kworés-tqrém — igen sok lesz az ember. Attól fogva járogat Kul-qtér az Égatyához, ki azonban nem bocsátja be házába, hanem arra kényszeríti, hogy a küszöbön ülve várja be rendelkezését. Átvévén az Egatya jegyzékét, Kul-qtér az elhaltak lelkeit, mint azt fentebb leírtuk, az alvilág birodalmába hajtja; hogyha pedig tévedésből valakit idő előtt ragadott el, azt vissza kell bocsátania az élőkhöz. Ez a néphit szerint az ájultság és a fölocsudás (41. 1.). — A szigvai teremtési regében is KuV-qtér-t az