Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

14 MUNKÁCSI BEKNÁT. c) A lozva-vidéki rege szerint (I : 160.) «mielőtt a föld megteremtődött, a víz és ég egymásra borulva födték egymást; a felső világban Numi-Tarém atyánk él, az alsóban Xul'-qtér búvárkacsa alakjában úszkál». Tehát itt sincs az Egatyának eredetileg semmi kapcsolata az alvilág urával, a kettő egymástól független őslény. II. Az Egatyával való összeütközés indító okait és első mozzanatait szintén külömböző módon közlik forrásaink. a) A Kul'-atér himnus szerint (II. 288.) e történet csaknem úgy indul meg, mint a medve égből való leszállásának énekében. Az ifjú s erejének duzzadását érző Kul'-atér «ördögi hét fogásával)) (kul sát iné) ttifoknyi hasadékot támaszt a hétszeres vaslakattal elzárt házon. Az így keletkezett nyilason kiszökik fogságából, a mennyei falu terére jut, ott lépdegél, midőn egyszer csak süppedékben fogódik meg lába s észreveszi, hogy lába nyomában rés van, melyen át az égből a földre lehet letekinteni. Kíváncsian szemlélgeti most innen a földet s ez a dolga sok bajnak lesz kútforrása. A föld látnivalói közül főkép az érdekli, hogy «lenn futkosó lábas istenke lábbeli hétféle ügyességet visz végbe s jeles pénzt, jó áldozatételt szerez érte», más szóval, hogy az emberek az érettük fáradozó, égből földre, földről égbe futkosó bálványistenkéknek áldozatul ezüstholmikat s ételeket ajándékoznak. Ily szerzeményekhez neki is nagy kedve kerekedik s mikor Numi-Tqrém atyja azt kérdi, hogy mit látott, mindjárt ki is jelenti azt a kívánságát, hogy vajha őt a földre bocsátaná. Az Egatya ellenzi: «Midőn egykor beáll a kor» — mondja — «melyben az ember megteremtődik s életet fog élni: ,emberevő, nagyszemü ugatót' már ugyan hogyan bocsátanék le?!» A jóságos teremtő semmi áron nem akarja a halált a föld lakóira bocsátani. De Kul'-atér akaratoskodik s visszafelel: «Nem, óh atya, jeles pénzzel jó áldozatétellel fognak megajándékozni: s akkor az ember életkorának idejét hosszabbá teremtem*, mi azt teszi, hogy nemcsak, hogy meg nem eszem majd az embert, hanem még hosszabítom életét, ha nekem is úgy hoz majd áldozatot, mint a bálványisteneknek». De ez képtelenség, mert Kul'-átér a romlás és halál s ősi természete ellen akarva sem tehet. — Megharagszik az Egatya s hogy megsemmisítse Kul'-qtér-t fél lábánál fogva a földre lódítja. A tenger közepébe esik, hol azonban sikerül maga számára akkora homokdombot varázsolnia, hogy rajta végig feküdhetik. Az Egatya bosszúja