Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - I. 99

104 KALMÁR ELEK. Angolországban szintén lassan, sőt alig fogadták be a határozókat. Mint említettem, COBBETT VILMOS levélalakban írt nyelvtana mondatrészeket, tehát határozókat sem ismer. Az accusativusnak (object case) szerinte «semmi köze az igéhez* (14-0), az ige csak úgy vonzza őt, mint a praepositio (»by John» 127). TANCOCK nyelvtana szerint (An English Gr. and Eeading Book for lower forms in class. schools* 1881) az állítmány oly szók vagy mellékmondatok hozzáadásával van bővítve, melyek az igének jelentését kiegészítik, vagy közelebbről meghatározzák, ilyenek: 1. direct object; 2. indir. obj.; 3. helyet, időt, okot, módot, mértéket, kiterjedést, feltételt, stb. jelentő esetek, participiális kifejezések, adverbiumok, adverbiumos kifejezések és praepositiós kifejezések ; 4. oblique predicate (függő állítmányi névszó): a király őt tábornokká nevezte ki; gazembernek nevezte őt; [az ennek megfelelő passiv szerkezetben a nominativus igazi állítmányi névszó («complement») s az ige kötőige 91. 1.]; 5. bővítő mondat: könyvet adott nekem, hogy visszaemlékezzem ő reá. A határozók tehát a 3. pontban vannak, külön osztályozás nélkül, a többi pontok bizonyára azért vannak elkülönítve, mert nem tartja ezekkel egyféléknek. MASON English Grammar-je (39. kiad. 1898.) két lényeges részt különböztet meg a mondatban, az alanyt és állítmányt, «a nyelv további fejlődése eme főelemek viszonyára épül». Más mondatrészről nem beszél, hanem úgy fejezi ki magát, hogy «a szók egymással háromféle viszonyban vannak»: 1. állítmányi viszonyban, 2. jelzői viszonyban, 3. határozói viszonyban. A határozói viszonyba számítja a tárgyat, mely direct és indirect (a direct tárgyak közt van a szenvedő: eldobja a labdát, és a factitive: levelet ír; ez utóbbi tehát az ú. n. «belső* tárgy). Más határozó csoportokat nem kivan megkülömböztetni, hanem csak alakjuk szerint tárgyalja: főnév függő esetben, főnév tárgyesetben (ide tartozik a mondat tárgya is), főnév praepositióval, főnév független nominativusban, határozó szó, határozói mellékmondat. Csupán a függő esetnél alakít három alcsoportot: a) kiterjedés vagy irány a helyben, b) tartósság az időben, vagy mikor kérdésre felelő idő, c) mód, mérték, fok, vagy kisérő körülmény. De a határozói mellékmondatok közt hétfélét különböztet meg: 1. időre, 2. helyre, 3. módra, 4. fokra, 5. okra, 6. czélra és következményre, 7. feltételre vonatkozó határozói mellékmondatok. Itt viszont nem ismer alanyi és tárgyi mellékmondatokat, ezek nála egyszerűen főnévi mellékmondatok. MASON, mint látjuk, BECKERt követi és hivatkozik is reá egy párszor. MASONnal egészen rokon SWEET tudományos nyelvtana (A new English Grammar I. 1892. II. 1898.). A szóra (nem a mondatra) alapított logikai nyelvtannak talán ez a legszebb kidolgozása. Mondatrészeket nem külömböztet meg, hanem a fogalomból indul ki. A gondolat két fogalomból áll: alanyból és állítmányból, melyek «különfélekép lehetnek egymással összekapcsolva)) (43. §.). A legfőbb nyelvtani kategóriák: a szó, a kitétel (word-group, pl. a kerek föld, menni el, az ő elmenetele) és a mondat (48. §.). Aszók közt logikai viszonyok vannak: mellérendelés, alárendelés. Az alárendelésben van főszó (head-word) és ennek melléklete (adjunct-word), majdnem mellérendelő értelmű az appositió (90. §.). A főnév lehet egy igének adjunct-wordja, mint direct és indirect object (csak accus. és dativ.), de sok más viszonyban is, melyek a mellékletet