Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - I. 99

A HATÁROZÓKRÓL. 105 többnyire egy határozó1

zóval, egyenlővé teszik

(174. §.), ezek complement-ok sván object compl.: Őt királylyá teszik, és elüljárós «prepositional eompl.» to London, I thought of that (gondolkodom róla 251. §.). A gonitivus melléknévi esetnek tekinthető (133. §.). Van e-szközviszony és helyviszony is (134. 135. §.). Az adverbiumokat hétféle csoportba osztja: 1. helyet jelentőkre (ezek között van helybenmaradást, kiinduló mozgást, megérkező mozgást jelentő), 2. időt, 3. sorrendet, 4. mennyiséget, 5. módot, 6. okot, 7. állítást vagy tagadást jelentő határozó szókra. E szerint e csoportok haeonlítnak a határozó mondatrészek osztályaihoz. A praepositiók is egyszerűen csak arra szolgálnak, hogy egy főszót mellékletté változtassanak (389. §.), egy ily praspositiós szó egyenlő értékű egy határozó szóval (391. §.); a praepositiók különféle általános nyelvtani viszonyokat fejeznek ki, így appositiót: the town of Birmingham (B. városa), fordított alanyt (by a passivum mellett 393. §.); a praepositiók sokféle jelentése három főcsoportba gyűjthető : hely, idő «és más elvont viszonyok», mint mennyiség, mód, ok, megfosztás (397. §.). A nyelvtani viszonyok azonban sehol sincsenek összefoglalva vagy rendszerezve. MAXWELL amerikai angol nyelvtana szerint a mondat elemei szerkezet tekintetében a szó, kitétel és mellékmondat (222). Az igék vagy teljes jelentésűek s akkor magukban lehetnek állítmányok («A fiú fut»), vagy nem teljes jelentésűek s akkor kiegészítőre (complement) van szükségük; ily kiegészítők a «predicate» (egészségesek vagyunk), a tárgy «object» (látja őt) (32. s. köv. 1.), de tárgya a preposition-nak is van (94), egy igének, melléknévnek vagy határozó szónak jelentését a határozók módosítják (adverbial modifiers) (37), ezekkel és a jelzővel egyenlő rangú az ige pótléka (supplement of a verb): «vörösre fest, lónak néz, valamivé tesz» (228). A kiegészítők itt is különválnak a határozóktól, de sokkal szűkebb körre szorulnak, mint a német nyelvtanokban s az európai angol és a franczia nyelvtanoknak megfelelően, inkább szóbővítések, mint mondatrészek. Mint látjuk, BECKEB rendszere bár még Németországban is változást szenvedett, hol a módhatározók a kiegészítők közül az ő függeléke : az igét kisérő cselekvések mellé kerültek s negyedik «határozóvá)) lettek, jóformán az egész világon még most is fennáll. 2. Nálunk. Nálunk BECKER hatása elég hamar meglátszott, az akadémiai ((Magyar nyelv rendszerei) (1846) már megkülömbözteti a kiegészítőt s a határozót és azóta minden magyar nyelvtanunk, melynek mondattana is volt. « BECKER KÁROLY FERDINÁND óta beértük a határozók három osztályával* (HUNEALVY P. Nyelvtud. és nyelvtanítás. 1884. 61.). De mindenik nyelvtaníró igyekezett kellő önállóságra, SZVORBNYI népszerű középiskolai nyelvtanában van öt mondatrész; az alanyon, állítmány on és jelzőn kívül: 4. kiegészítő (ez csak kit? vagy kinek? kérdésre felel), 5. határozó, még pedig I. mód-, hely-, idő-, II. a) helyzet-, b) ok- és czél-, c) eszköz-, d) különféle körülmények meghatározására (4. kiad. 73. s köv. §.). Nagyjában őt követték a többi nyelvtanok is: "általában összesen négy határozó volt bennük : hely-, idő-, mód- és okhatározó», «hanem volt akkor egy általános kategória, a kiegészítő fogalma, s a mely határozmányát az igének a föntebbi négy határozó