Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)
Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - I. 99
A HATÁROZÓKBÓL. 103 rag, vagy efféle nélkül. Ugyanis sok időhatározónk van rag nélkül: ma egy hete, jövet, menet, minden nap, stb. Az pedig, hogy a külső viszonyok száma végtelen, csak alaktani szempontból áll, hogy t. i. a külső viszonyok számára végtelen sok rag, nóvutó stb. van a nyelvekben. De mindezeket határozott csekély számú nyelvtani viszonyba lehet egyesíteni. S éppen e csekély számú viszonyok rendszerezése az értekezésem czélja. Francziaországban nehezebben nyitottak tért a határozóknak. Egy igen tekintélyes nyelvtan, mely először 1862-ben jelent meg, átdolgozták 1874. és negyedik kiadása 1885-ben kelt (P. A. LEMAIBE: Grammaire de la Langue francaise á 1' usage des classes supérieures des lettres. Paris.), a bővítmények (compléments) között csak a compl. d i r e c t-t (accusativus) és compl. i n d i r e c t-t külömbözteti meg, minden más részletet fölöslegesnek iart: «tout autre subdivision semble ici peu nécéssaire.» Pedig külömben haladni kivonó könyv, bár még tisztelettel emlegeti a metafizikát. Másrészt azonban a «La grammaire selon l'Académie, melyet BONNEAU és LUCÁN írtak s MICHAUD M. akadémiai tag 1838-ban dolgozott át, már megkülömbözteti a comp lement circonstanciel-t, vagyis a határozókat, mindamellett, hogy külömben egészen metafizikai alapon van írva, mely a történeti nyelvészetről nem tud. Pl. így szól: «A nyelv, midőn már elvolt látva főnévvel és melléknévvel, lehetővé tette, hogy minden tárgyat megnevezzenek s leírják tulajdonságaikat, alakjukat, színöket, stb. De ... . kellett még teremteni egy szófajt, hogy kifejezhessék a dolgok létezésére vonatkozó körülményeket . . . . : menni, szeretni, aludni ... ez a faj .. . úgyszólván a nyelv lelke ... az ige.» (1885-i 53. kiadás 9. 1.) Az újabb nyelvtanok közül talán elég a legtekintélyesebbre: BKACHET és DUSSOTJCHET társszerzők művére szorítkoznom: «Nouveau cours de Grammaire francaise. Cours superieure.2 * Paris. 1889. Van náluk az igének : complément direct je, «mely egyenest, azaz más szók segítsége nélkül egészíti ki az ige jelentését*, kérdése: kit? mit? (186. 1.) és van complément indirect-je, mely nem egyenest, hanem «bizonyos szók segítségével egészíti ki az ige jelentését* s e kérdésekre felel: kinek? minek? kitől? mitől? ki által? mi által? Pl. függ apjától, íratik valakitől. Ez a kettő teszi tehát a kiegészítőt, Ergánzung-ot, a harmadik bővítmény, a compl. circonstanciel, mely az ige jelentését úgy egészíti ki, hogy hozzá teszi «a mód, az idő, a hely», stb. bizonyos körülményeit, s «hol? mikor? hogyan? miért? mivel? kérdésekre válaszol, a szorosabban vett «határozók»-nak felel meg. Ha figyelembe veszszük, hogy a francziák ezeket nem tekintik mondatrészeknek, hanem csak az ige, illetőleg melléknév, vagy főnév kiegészítőinek és nem külömböztetik meg a jelzőtől, mely szintén csak «complément du nom», s hogy ennélfogva a mondattant sem tárgyalják mondattani, hanem csak szótani alapon, a beszédrészek szerint haladva, élénken érezzük, hogy a franczia szellem átvette ugyan az eredmény legkiötlőbb részét, de egészen beleolvasztotta a maga addigi világába. De bárcsak a mondattani alap is utat törne magának, «doctrine officielle*-lé lenne, mint azzá lett a történeti alap (BRACHET-DUSSOUCHET : Előszó Y.l.) a metafizikai helyett. Máskép a«hagyomány parancsoló uralma* (u. o. VLT. 1.) sokáig gátolni fogja még a mondattan bővebb fejlődését.
