Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 9 s országok számára nem telik elég fia, ugyancsak az anya mondja neki, hogy egyik helyre sapkáját, másikra kesztyűjét, harmadikra övét küldje emlékeztető gyanánt (u. o.). Mindezek összefoglalásával a Földanya mythikus alakjának a következő fejlődésváltozatait állapíthatjuk meg: 1. Kezdő fok a Sawiy-Ma apkw «Kérges-Föld anya» jelzéssel, mely világosan utal a mythikus képzelet alapjára, a földre s tulajdonságaira. 2. A földdel való kapcsolat némi homályosúlásával a második fokot mutatja a Joli-Tq,rém sánüw «Alsó-Világ anyánk» nevezet, mely az éggel, illetve Numi-Tarém asüw «Felső-Világ atyánkkal* való ellentétet emeli ki. A Joli-Tq,rém mythosában fontos részlet, hogy az Egatya rendeletére hozzája vitt hét agyagemberbe ő ad lelket, tehát közreműködik a hét ősember teremtésében. 3. Az utóbbi névnek Sat-tarém sárii változata jelzi a fejlődés harmadik fokát, melyen a megteremtett hét földi ősember, az ősbálványokkal, az Egatya hét fiával (sat-tqrém-'pV) van azonosítva. A Sat-tq,rém sáni név, mint a Joli-Tq,rém egyértékese még földön élő mythikus személyt jelent, de már teljesebb változata a Sattarém- jisi-naj sanüw csak mint égi istenség igazolható. 4. A hét tarém anyja eredeti hazájából, a hót tirém atyjához, Numi- Tq,rém-hoz az égbe kerül s itt már véglegesen elveszíti földi vonatkozású jelzőit. Nevei ezen a fejlődési fokon az említett Sattárém-jisi-naj sani, vagy rövidebben ' Sati-tqrém, Türém-ayka, azután meg egyszerűen 'Sis «anya», vagy «kedves», illetőleg a párjától átvett jelzővel: Sorni-'Sis. 5. A Tq,rém és 'Sis, illetve Sorni-Kivorés és Sorni-'Sis, valamint Türém-jig és Türém-ayka páros nevek oly szoros kapcsolatba lépnek, hogy a női alak neve már részben átveszi társának értelemkörét s vele együtt jelezheti az eget is : mythikus fejlődés útján az ég kifejezése lett. Midőn a mythos ilykép átalakul s a csatlakozó újabb vonások benne a képváltozások egész sorát teremtik meg, természetesen nem enyésznek el a régibb képzetek, hanem az azokat jellemzőn kifejező nevekkel együtt megmaradnak s a mennjáben tartalmilag az újabb alakzatoktól mindinkább távolódnak, végre el is szakadnak tőlük, úgy hogy kapcsolatuk a néptudatban elvész s csak tudományos elemzéssel válik fölismerhetővé. így a vogul néphitben