Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

42 MUNKÁCSI BERNÁT. s atyja lett hét fiúnak (u. o. 47.). A harmadik megokolás szerint N. T. vele ősi ellenfelének, XuH-qtér-nek elpusztítását czélozta. Az Egatya fürdésévei kapcsolatba hozott tűzözön regéjét tárgyalja a jugrai közlés (I : 74—76.): Arany-Kworész atya házában nagy izgalom van. A férfiak összegyülekeznek s nem tudnak tanácsot. Belép a Világügyelö férfi is s kérdi: «Ily sok nép miért gyűltetek ?» A háznép feleli: «Mi miért gyűltünk egybe? A miatt gyűltünk egybe, hogy Arany-Kworész atyánk szent tűzözönt (jelpin éakw) csinál». A Világügyelö mondja: «Még nem jött el ideje». A nép szól: «Jeli-városbeli öreg bácsink még nem jött el, öt is meg kell kérdeni». Hirtelen idézik az öreget, ki megjelenvén szintén úgy nyilatkozik, hogy még nincs itt az ideje; de nagyobb bizonyosság okáért utána akar nézni az írásokban. «Arany-Kworész atyánk vendégülö szobarekeszében hevernek az írások (népükét). Jeli-városbeli öreg oda bement, az írást megtalálta, felbontotta s oda mutatja a népnek: ,Nézzétek, csakugyan nincs még itt az ideje!'» Arany-Kworész atyát ez ellennézet nem ingatja meg határozatában. A fürdőkamrát befűtette s öreg testét egy férfival emeltetve bevitette magát a fürdőkamrába. A fürdőhöz való víz a Világügyelő férfi házában három üstben forr. Egyszer csak a mint forr a víz, kifut az üstből s a mint az alant levő földre néznek, onnan jókora számú népet elvitt a kifutott víz. A Világügyelő férfi az üstök szádját kendővel meglegyintette s forrásuk lecsendesedett.. Kevés idő múlva másodszorra el kezdett forrni a víz s ismét kifutott, újra jókora számú népet ragadván el magával. A Világügyelő férfi kendőjével másodszorra is lecsendesítette a forrást, mely harmadszorra is forráshoz fogott, a midőn azonban a Világügyelő férfi végkép megakadályozta a víz kifutását. Erre Arany-Kworész atyja visszajön a fürdőkamrából s szemrehányólag szól fiának: «Fiúcska, miért hiúsítod te meg az én törekvésemet?)) Felel a Világügyelő: «0h atya, hogyne hiúsítanám meg; sajnálom a sok emberemet?!)) Hogy az öreg új kísérletet ne tehessen a tűzözön alábocsátására, «fehér ruhás hét férfi lépett be kívülről s Arany-Kworész atyjukat hét hágcsó legfelsőjére ültették)). így menekült meg az emberiség egy része a Világügyelö istenség kegyelméből a pusztulástól. Xul'-qter üldözésével magyarázza a tűzözön keletkezését a szigvatorkolati ttizözön-rege (1:68.): «N. T. apuskánk» — így