Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Horger Antal: A halmágyi nyelvjárás-sziget 365

406 HORGER ANTAL. monium) bimbója, virágja. [V. ö. MTsz.: pukkanta 3.] csata : marhacsorda, melyet 4—5 gazda állít össze (nem az egész község) s a melyet felváltva maguk a tulajdonosok őriznek (nem a községi pásztor). [MTsz.: csata 3. némileg más jel.] +csebzi: haszontalan (gyermek). «Menny el te csebzi, ne büögj itt örökkié!)) *ki-csenál: kiszerez, összegyűjt. «Hoty csengjjam ez aduót ki, mikor ón nyomorú szegén vagyok.)) *esender: irtáshelyen felnövő fiatal cziheres erdő. *csénderitt: csattant, pattant, üt (ostorral). «Mekkadárgassa ez ostorát s éggyet nagyot csenderitt.» «E loak közi csenderittött.t> csepjesz: 1. hitvány, csenevész. «Suta érdiiőnek mongyuk, met csepjesz nyírfa teröm rajta.» 2. kuszált hajú, kóczos. «Ne micsa csepjesz e feed.» -^cseresznye: cseresznye és meggy közös neve. csijdmpozik: káprázik (szem). csingojázik: valamibe kapaszkodva himbálódzik. *csiptetiiö: egy hosszabb és egy rövidebb ágú, villaalakú faragott faeszköz, melylyel a vastag zsoltáros könyv lapjait leszorítják, hogy éneklés közben be ne csapódjék. *csisszent: 1. hegyeset köp a fogai közül; 2. fecskendez. «Csisszentnek a vizipuskával.» *csonk: egy csomó, csapat, falka, sereg. «Ety csonk virágom vagyon.)) «E csuokák este min csonkba iédnek.» «E divuófán had [hat] darab [dió] és van éty csontba.» csuova: madárijesztő. csöntőrke: 1. kisebb fatuskó. «E porongyon szedik e csöntőrkét»; 2. (átv. ért.) gyermek. *mek-csŐrszöl: coit. ((Mekcsőrszőlte váj eccer Katát.» *csiicsúltat: altatgat. «Csucsúltassa e gyérmökit.i) *essze-csukorít: összecsucsorít. «Né hogy esszecsukoriccsa [ez a gyermek] e száját.» ki-csüjed: kidülled. «Ugy mégütte, hoty szinte kicsűjett e szeme.» csiipőrködik: kapaszkodva függeszkedik. *essze-csűrkész: összegyűjt. «Esszecsűrkésztem hólmimot, hogy együtt légyen.)) dacc: kidudorodás (a kenyéren). «Any, aggyon daccot.» *denneg: zümmög, dünnyög. «Úzd el ászt a legyet, ne dennegjön ott a gyérmök kürül.» «Egész nap mind e fülembe denneg ez e gyermök.» der-dúr: zsörtölődő, zsémbeskedő. *diktom: 2— 3 soros erkölcsös verses mondás (a káté végén). «Mű csak diktomot tanú oltunk ez oskolába, de e mostani gyérmökök másfiéle verseköt és tanuólnak.» *dob: ököllel való ütés. «No juo dobot kapott e hátára.» *dobászkól: lábbal tapod valamiben. «Sárba dobgszkólt, azér ón e lábod.» «Ott dobászkól e sárba.» *meg-dobói:megver. «Métsírsz?»— «.Megdobált anyám.» *doboluőzsdi: ütlegeléssel járó gyermekjáték. + döglik: lusta, restéi valamit tenni. «Döglik kivinni e szemetet.» «Miég enni jés döglik.» ((Dögli felkápálni e füoggyit.» «Miég ászt és döglöd mékténni?» dőrditt: csattogtat, pattogtat az ostorral. «Egész nap mind ott dőrditt ez odvaron.» döröszölüődik: dörzsölődik. «E bihájnak viszket, azét döröszölüődik annyit.» «E disznyuó és mind oda döröszölüődik e fáihoz.» *ki-dugad: kibomlik. «Nézz még, ez e kéve kiduqatt.f