Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

40 MUNKÁCSI BEENÁT. jelzője egykép szolgál az «isteni eredeti) s a «rendkívüli erő» kifejezésére. A jelpin sakw a szigvai szent regében (I : 14.) mint állandó világjelenség szerepel, a táltoslovával kalandozó Világügyelő férfiúnak már távolról hallatszik borzasztó zaja; a leirás szerint: az «égi tűz» (téirém-náj), «melynek egyik része fönn az égen (tq/rémt numén), másik része az ég két szögében (tqrém kit samt) ég, az ég és föld fölemésztetik tőle». A Világügyelő férfiú előtt az a feladat áll, hogy e tűzön keresztül hatoljon, mit csak ügygyel-bajjal tud táltoslova tanácsát követve véghez vinni. GONDATTI (31. 1.) szintén közli a Világügyelő regéi kapcsán ezt a részletet; de egyúttal azt a magyarázatot mellékli, hogy az a «tüzes tenger», melyen a hős táltoslovával is csak hét nap alatt vágtathat át, nem más, mint az éjszaki fény. Erről az égi jelenségről mondják, hogy ' Sis-náj teV, Tqrém-náj tei «az Istenanya tüze ég, az Isten tüze ég», valamint «tűznek» mondja az éjszaki osztják jilemtut kifejezés is. Az éjszaki fényben látható fehér csíkok a Világügyelő fehér lovának volnának nyomai. Egy másik nyomát ama felfogásnak, hogy a jelpin saktv állandó világjelenség, a Világügyelő férfi egyik himnusában találjuk, melyben ez istenséget akkép dicsőítik hívei, hogy a mint «ezüst ívű íves bölcsőjében hét éjen át, hét napon át üldögél: jobb kezecskéjének mozdulatával az ülő szent föld (unléné jelpin ma) reng egész nagyságában : bal kezecskéjének mozdulatával az ezüstszerű (qln-sirpá) jelpin sakw hullámzik egész nagyságában)) (II : 313.). Ugyancsak e himnusban hangzik a könyörgés: «A csontunkat pusztító kór ruhája szélét az állatod nyakát ijesztő hét rojtos szent ostorral űzzed a fekete hátú szent föld alá (pánkin sispd jelpin ma joli-pálén) ,• a húsunkat pusztító szent betegség ruhája szélét űzzed az arany-szerű (sqrni-sirpá) jelpin sakw alá!» (II : 318.). E helyekből az következik, hogy a jelpin sakw — mely utóbbi szó a közbeszédben nem használatos s a közlők előtt is homályos értelmű — képzeletben, vagy valóságban jelenleg is létező világjelenség, még pedig az «ülő földdel» szemben «hullámzó)) (yumplati), tehát körülbelül a világtenger, a mint egy másik helyen (II : 430.) tényleg ma és vit állanak egymással szemben ugyancsak az itt idézett mondásban. Számba véve ezekhez, hogy a szigvai szent regében a jelpin sakw más szavakkal tq,rém-naj-nak van magyarázva s ez az éjszaki fény, azt vélhetjük, hogy ama ho-