Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

36 5 MUNKÁCSI BEKNÁT. zött, mígnem v&gre az állat az Irtis torkolata közelében, Szamarovo mellett a «Köves\Földfoknál» (haMeirabiíi MHCL) levetette magát az égről a földre. Ht utóiérte ugyan vadásza; de a halálra fáradt jávornak csak két hateó lábát sikerült levágnia. «Az emberi nem egyre kisebb és gyöngébb lesz», monda, «mikép ejtheti meg így ezt a hatlábú vadat, midőn nekem könnyű munka ? ! Legyen ettől fogva a jávornak s minden''egyéb vadnak csak négy lába!* Mosta jávor éjszak felé menekült; de Obdorszk közelében újra utóiérte vadásza. Minthogy már tovább futni nem bírt, Türumhoz könyörgött mentségért, ki őt erre kővé változtatta. Ez a kő 5—7 ölnyi s egy térdén ülő jávort ábrázol. Az osztjákok azt hiszik felőle, hogy tudtul adhatja az embernek, vájjon hosszú, vagy rövid lesz-e élete. Ha t. i. kétszer egymásután megméri a követ s azt veszi észre, hogy a második mérésnél a kő nagysága kisebbedett, ez rövid életnek a jele; ha ellenkezőleg a második mérésnél nagyobbodott, hosszú élet remélhető. A leírt vadászatnak látható jele az égen a tejút, mely mintha két egymásba szögellő útból s az osztjákok képzelete szerint a Tunk-pox két hótalpának a távolságban egymáshoz folyton közeledő, végre a szemnek egybeeső nyomaiból állana. Ennek neve a déli osztjákoknál: Tunk-po-/ to-/-pént «Tünk-fiú hótalpnyoma», vagy rövidebben: Ttink-po% pént «Tunk-fiú útja». Az üldözött jávor nyoma a «nagy medve*, vagy «gönczölcsillagzat», melyet a déli osztjákok egyszerűen «jávornak* (no%) hínak, úgy mint a szibériai oroszoknál is «jávor» (JIOCB) a neve. A hét csillag, melyből a gönczöl áll: a jávor feje, két szeme, két elő s két hátsó lába; a gönczöl két nagyobb csillaga közelében látható két apró csillag volna a leütött két lábnak a nyoma. A tejút szolgál a vogulok és osztjákok véleménye szerint a költöző madaraknak tájékozásul éjjeli útjokban, miért is másik neve : «réczék útja». — GEIGOEOVSZKIJ a vaszjugani osztjákoknál olykép értesült a hatlábú jávor regéjéről (60. 1.), hogy vadásza istenfi volt, kit atyja, mivel a jávor két lábát levágta, haragjában lefújt az égről s ez ekkor egy üres faoduba esvén ott megfagyott. A gönczölcsillagzatnak tudomásomra jutott nevei a vogulságban : ÉV. sarp-sq,w «jávorcsillag», KLV. suorp-lqs (az utóbbi szó nyilván az orosz Jiocb), ALV. dia «zsákmánya (a jávor neve itt: sqrp),KV. non (=10. úo% «jávor»), TV. nü-khönsét (khöús «csillag)>). A felsőlozvai vogulok a gönczöl rúdját jorri'-nqutpi*