Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 37 «gyalú» (KOT

IHJIH)

néven hívják, az alsólozvaiaknál ugyané csillagok: mojt-yum sipciXt «regebeli ember hüvelyei)). A «kis gönczöl» neve: ÉV. tárV-yuri-sqw «daru-alak csillag*. A tejút nevei a fentebb említetten kívül ennek rövidebb változata : ÉV. mos-yum lány «manóember útjai) és morfcma-uj tq/n% «délvidéki madár útja» ; ALV. uj-%ul minné l'o% wréczeféle állat menő útjai) ; KV. mort-vuj lafikh ((délvidéki állat útja», vagy toutén loüy «hótalpas út» (PATKANOV); TV. pgt-l'qn «réczeút». Egyéb mithikai felfogást tükröző csillagnevek: ÉV. vas-piti «réczefészek» — fiastyúk; ALV. sol'-püüs «kerczerécze-fiastúb) = id.; KV. séll-pét1

«kerczerécze-fészek» == id.; TV. sal-khul khönsét «kerczerécze-ház csillagok*) = id.; ÉV. pupakwé-saw, ALV. uj-sqw «medvecsillag)) ; ALV. noys-sqiv «czobolycsillag», lin-sqw «evetcsillag»; TV. khöns-töya «vízhordó -rúd csillag*) (KOpaMLICJIO). c) Az ebnek égből való leszállása. GONDATTI gyűjtéseiben (55. 1.) erre vonatkozólag következő közlést találjuk: «Az eb eredetileg, épúgy mint a medve, az égben lakott. Midőn a,z Egatya őket alábocsátotta, az ebet föl akarta szerelni íjjal és nyíllal, hogy annál sikeresebben szolgálhassa az embert vadászatában. De erre a medve a maga részére egy ötödik ujjat követelt, hogy evvel annál könnyebben menekülhessen az ilykép fölfegyverzett ebtől. Az Egatya belátván e kérés méltányosságát, hogy ne kelljen azt teljesítenie, inkább elállott az ebre vonatkozó szándékától is s midőn búcsúzásra került a sor, csak annyit mondott az ebnek, hogy együtt fog étkezni az emberrel. De a figyelmetlen eb nem vette ki a szót s visszafordulva azt kérdezte : «mi?» Az Egatya megismételte szavát; de az eb ismét nem értette meg. Ekkor az Egatya megharagudván reá, a következő szavakkal bocsátotta útnak: Te semmit sem hallasz meg: ettől fogva te ugyanazt fogod enni, mit az ember ; de nem vele együtt. Takarodj V Az eb azóta mindig figyel a szóra; de sorsán változtatni nem képes». — Hasonló regéről értesült a kondai voguloknál INFANTJEV, mely szerint (III : 571.) ((midőn Torm az ebet megteremtette, ijjat és nyilat adott neki, avval a rendeltetéssel, hogy ezekkel az ember segítségére legyen. De Torm-cuk, Tormnak anyja, megjegyezte erre, hogy ha az ebnek is lesz ijja, nyila, az ember nagyon gazdag lesz és elbizakodik. Visszavette e szóra Torm az ebtől a fegyvereket s elvette egyszersmind emlékező tehetségét arra kényszerítvén, hogy így szolgálja az em-