Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 35 ünőjével, hét jávortulkával» oly gyorsan száguld, hogy a mint «eiőlábukat megvetik: a nyíres vidék marad el; a mint hátsó lábukat megvetik: a fenyves vidék marad el. Ama manófi hótalpain halad. Egyik fél lábát húzza: elmarad a nyíres vidék; másik fél lábát húzza: elmarad a fenyves vidék. Nyírfából való karikás hóbotja végét a midőn oda állítja: tavi hal lakta tó támad». Sikerült a manófinak a jávortehenet megejtenie; de a bika ünőivel s tulkaival kétségbeesetten fut tovább. Midőn a manófi őket is utóiérte, a jávorbikának «N. T. atyja felé irányúit gondolata: ,N. T. atyuskám, ha égbe tükröződő szent állatnak (tarémné kelem jelpin ujV) rendeltél te igazán engem, most innen elfutok : a világ végén tükröző szent tengerhez engedd, hogy lefussak!' Most elkezdtek futni. N. T. atyjuk oly vastag hóréteget hullatott, hogy a ledőlt fatörzsre hullott hó, a midőn keresztül hatolnak rajta [a jávorok], nem omlott össze; hanem csak [kiszakított] résük áll [ottan a hófalban]. Alig lett még déli idő, ama világvégén tükröző szent tengerhez érkeztek; a tenger sima jégtükrén a merre kedvük tartotta, arra mentek el. Midőn a manófi utánuk ide jutott, ama jávorjainak útját behordta a hóvihar; hát csak visszafelé fordult. A mint a minap leölt állatához érkezett: a hat kezíí-lábtí állat oly nagyságú, hogy harmincz folyó-fövény parton, harmincz folyóvonalon terül el végig. Fölös lábait most ketté vágta, aztán N. T. at}^jához szól: ,Ezt az állatot négy kezűvé-lábúvá változtasd igézeteddel! Én a férfi, mivel [igazi | férfi vagyok; azért ölhettem meg ezt az állatot ; de az ember korabeli, ember idejebeli világ a midőn támad, minő módon lehet majd őt megölni? Abban a nagyságban, melyben alkottad, a mi fórfiad csak van, egytől egyig mind megöli'. Ama csípője levágott négy lábú állat mostan [csillag képében/ az égre tükröződött; a manóember üző hótalp-útja szintén föltilkrőződött, a manóember teli háza szintéit látszik fönt Tq>rém-nál». A «jávorcsillag)) (sarp-saw) a gönczölszekérnek, a «manóember hótalp útja») (rnos-/um jósán Vcín/á) a tej útnak, a «manóember teli háza» (mos-/ii7n kwol ta'ilá) a fiastyúknak neve. Ugyané regének változatát hallotta PATKANOV az irtisi osztjákoknál is. Ebben (I : 118—9.) az üldöző mithikai személynek neve: Tunk-poy, ki még égi tartózkodásának idejében vadászatot kezdett a rendkívül gyorsan futó hatlábú jávorszarvasok ellen. Egy ilyet egyszer bűvös hótalpaival az egész égen keresztül üldö-3*