Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 83 feljebb volt egy kis vár, melyben egy öreg hős lakott négy unokaöcscsével. Egyszer ezek valamennyien elmentek az Urálon túlra hadakozni; sok zsákmányt találtak ugyan, de egyet közülök megöltek. Visszatértük után a megöltnek a fia, ki a jószág őrizetére maradt otthonn, arra kezdte rábeszélni rokonait, hogy menjenek valamennyien vissza az ő atyja halálának megbosszulására. Báállottak a vállalatra s elmentek. Alighogy az Ural túlsó felére érkeztek, a fiú elkezdett kímélet nélkül minden élőt öldösni: vadakat, madarakat, halakat ép úgy mint embereket. Már rokonai is csendesítik, de ő tovább folytatja műveleteit. Erre őt egész magára hagyták; de ő erre sem hederít, hanem pusztít tovább. Egyszer csak látja, hogy valami öreg ember jön vele szemben, termete magasabb az erdőnél, feje nagyobb a sasfészeknél. Hősünk nem ijedt meg, elibe megy; rá akar ütni, de nem tud: a mint hogy feléje csap, az alak észrevétlenül eltűnik. Végre megszólal az öreg: ,Elég volt, hadd abba dolgod, ne fáradj hiába! Én az égből való vagyok. Csakugyan kevésnek tartod-e a hány embert elpusztítottál'?!' ,Természetes, hogy kevésnek' — felel a hős — ,nekem több kell'. Kitépett erre egy vörösfenyőt, vállára vette, oda ment a hol sok népet látott, rávetette magát s üt jobbra balra. Sokat megölt, de a nép nem fogy; mert Numi-Tqrém atya akkép intézkedett, hogy két mennyei kovácsa izzó vasrudakat kalapáljon, két ácsa pedig faforgácsot gyaluljon s e szikrákból meg a forgácsból emberek támadjanak. Küzd a hős egy napig, két napig, harmad napra sem fárad : ekkor Numi- Tarém maga szállott a földre, ráfútt a hősre, mire ez az égbe repült s ott hajnallá változott. Mivelhogy pedig csupa vér volt : azért vörös a hajnal színe. Szólott ekkor az Egatya: ,így cselekedni nem szabad; mert elpusztulhatnak tőle az emberek s nekem ujakat kellene teremtenem')). XV. Az állatok őskora. A teremtés művének befejeztével a vogul hitrege szerint még nem minden részletében nyerte a világ mai végleges kialakulását. Maradtak még rendezni valók, legyőzendő s eltávolítandó nehézségek, melyek különösen az emberiség boldogulásának útját állották. Ezeknek munkájában a Világügyelő-férfi hősködik, miért is a rájuk vonatkozó regékkel ezen mithikai személy tárgyalásánál foglalkozunk; de itt kell szólnunk az állatokat illető őskori változásokról, melyeket a rege a Nyelvtudományi Köziemé nyék. XXXI. °