Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

32 MUNKÁCSI BERNÁT. legénykémmel ide rendelt engem» (ti joltivasém II : 242.) | a szigvatorkolati Tqrém-fi: «Fölséges Aranyos Taréin atyám két folyónak ketté ágazó vidékére Tqrém-fi öreget, hajdan ím ide igézett engem» (Tqrém-ön-Sorúi aéérnné tV ti éatsawasém II : 256.) j a lopmuszi isten : « Tq,rém-szerű, Kivoré s-szerü. szent fejedelem, Tq,rém-f\ öregnek neveznek engem: ezen Lopmúsz nevű szent földrészemre Fentlévő-Aranyos atyácskám igézett ím ide engem» (tV ti satilalwasém II : 276.) ! a Paszét-bálvány hét m&nkW"öreg: «Erdőből alászállott erdei hét ménkív, Fentlevő-Aranyos felséges atyánk ezen szent földrészünkre, ide igézett, ide rendelt hajdan bennünket)) (tV satwésü, tV joltasawésü II : 415.). Az Égatya akarata rendeli a bálványistenségeknek fölszerelését is, mint a Világügyelő férfi hymnusa mondja: «Sörényes állat szent alakjával, fényességes alakjával vagy te, király, igézve» (yan, joltilimén II: 354.). Még maga az istenidéző igének szövege is az Egatyától származott a földiekhez, a hogy ezt a Paszét-bálvány idéző igéjének következő szavai tanúsítják: «Kötélfonásra való kákát termő szent földemre, kákát, sást termő szent földemre helyeztem ím ezen Tdrém rendelte, Kworés rendelte igaz igézetemet)) (ti Tqrém joltém, Kivorés joltém sári mulém II : 417.). — A bálványistenségek, illetőleg Tqrém-fiak szétosztásának előzményeit már fentebb tárgyaltuk ; ezekhez itt pótlólag fel kell említenünk a világ ügyelő férfi (mir susné %um) tisztségének létesítését, melynek kettős czélja volt, egyrészt hogy egy irányadó főszemély kijelölésével az égfiak örökös versengésének véget vessen, másrészt hogy az Égatyának a világuralom s gondviselés terheiben egy vele folytonosan közlekedő s jelentéstevő munkatárs révén némi könnyebbsége legyen. Ketten tekintették magukat a Tarém-üük közül ez állásra hivatottnak, a legidősbik, Polém-tqrém s a legifjabbik, az Obmelléken székelő Ékwa-pi piris («Asszony-fia fiúcskao). Az éjszaki vogulok és osztjákok hitregói szerint az utóbbi volt a teremtés munkájában közreműködő ősfi s ezen érdemeinél, valamint egyéb kiválóságánál fogva számára jutott a világügyelet méltósága; a déli vogulok az elsőszülött pelimi istenséget tudják a teremtés ősfiujának s őt tisztelik első rangban (1. az ide vonatkozó regéket alább a két istenség külön tárgyalásában). XIV. A hajnal eredetét egy GoNDATTitól följegyzett (56. 1.) a következőkép adja elő : «A polovozsi jurtáknál valamivel