Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

16 MUNKÁCSI BERNÁT. valamint az a) pont alatt idézett jugrai közlésben az ó'sji előbb születik meg a föld teremtésénél, sőt neki emebben tevékeny sze­repe van. VIII. Az ember teremtése. A vogul hitrege a földet lakó embereket nem származtatja vérségi kapcsolattal amaz. ősi embertől, mely a föld teremtésénél szerepel. Ez, mint több közlés­ből kitűnik, a vele együtt képzelt nővel s az éjszaki hagyományban szereplő ősfivel voltakép nem más, mint maga az Egatya es csa­ládja, melytől határozottan különválasztandó lény a halandó em­ber, a mint az ő keletkezésének története is egészen más. A kezdet­beli ősember s az ősfi nem ősatyái az emberiségnek, hanem teremtői, mondhatnók csaknem gycvrtói. Az erre vonatkozólag följegyzesre jutott hagyományok a következők : a) A KEGüLY-féle szigvai teremtésregében (I : 144—7.): Az ősfi evet alakjában fölszáll ismét az Egatyához s így szól: «N. T. atyám, az ember lakó kérges földet létrehoztam, az ember lakó szent földet megállítottam ; de hát ki fog élni rajta? Miképpen kell megszületnie az ember fiának ? Erre nézve kérek én tőled taná­csot)). N. T. atyja felel: «Fiacskám, az ember származásának dol­gát én hogyan mondhatom meg neked?! Midőn egykor hideg orrú orros szelet fogok támasztani, széles szemű szemes hó alakjában fogok esni. Midőn apró szemű szemes hó fog esni, gyúrj a hóból emberlábas alakot, készíts emberkezes alakot! Készíts lábas állatnak alakját, készíts kezes állatnak alakját! Szárnyas fajta sok állatod­nak szárnyas állat szárnyas alakját készíts, karmos állat karmos alakjait készíts!)) Alászállott, hó esett. «Hóból embert csinál, gyár, tova dobja: darabokra omlik. Lábasállat-alakot csinál, tova dobja: nem válik elevenné, szétomlik. Szárnyasállat-alakot csinál, gyúr, tova dobja: darabokra omlik. Elment a kedve s bement a házba; atyjához s anyjához szól: ,Hiába bajlódtam, élőkké nem lesznek, adjatok nekem tanácsot!" Ezek ismét N. T. atyához utasítják tanácsért, föl is megy újra a fiú, előadja panaszát s erre a követ­kező választ kapja: «,Fiacskám, te én tőlem tanácsot kérsz: hát hogyan is mondjam már neked ? ! Szállj alá s egyik felét elegyítsd főiddel, másik darabját elegyítsd hóval! Emberalaké, úgy készíts, lába sállat-a lakot ugt/anétgy készíts, szárnyasállat-alakot ugyanúgy készíts! Van-e még neked mondandó valami szavam?!' Alászállott, aláérkezett. Egyik felét hóval elegyíti, másik felét földdel elegyíti.

Next

/
Thumbnails
Contents