Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 17 Emberkezes alakot csinált, lábas alakját csinált. Szeme a miképpen támadt, szája a miképpen támadt, úgy csinálta. Tova dobta: nevetgélve, játszva indult előre. Embert készített; a föld a mekkora, [mindenfelé] lett ember. — Lábasállat-alakot kezdett készíteni. Lába, keze a mint támadt, úgy készítette. Tova dobta őket : lábasállat lábas alakjában indult meg, kezes állat kezes alakjában ment el. A föld egyik felét elárasztotta az erdei vad. — Szárnyas állatot kezdett készíteni. A szárnya, karma a mint támadt, ugy készítette. Tova dobta őket: a szárnyas állat szárnyával elröppen, a karmos állat karmával tova indul. Földje megtelt. Szárnyas fajta sok állata elkészült, lábas fajta sok állata elkészült, embere elkészült». Nincs tehát e rege szerint az emberiségnek egy közös ősatyja, mint ezt a biblia fő erkölcsi eszméjének, az egész emberiség testvéri egyesülésének igazolására tanítja; hanem egyszerre annyi ember termett, hogy a föld megtelt velük. Eredetükben nem külömböznek az emberek az állatoktól; egészen ugyanazon anyagból valók, egyszerre s egyformán teremtődtek. b) Hasonló tartalmú a lozvai Ördögfejedelem-rege közlése (I : 163.), mely szerint «az ég és föld megteremtődése után N. T. atyánk arra gondol, hogy embert teremt. Agyagot (rayj) vett, havat vett, egy asszonyt s egy öreg embert gyúrt belőlük, testeikre kezét-lábat készített, bőrüket pedig egész terjedelmében köröm minőségébea alakította». Azután elment, hogy lelket hozzon embereinek; mialatt azonban oda járt, XuH-^tér-nak sikerült megrontania az embert, úgy hogy ennek körömbőre csak az ujjak hegyén maradt meg ilyennek, egyebütt pedig lágygyá változott s egyszersmind fogékonynyá lett a betegségek iránt (1. erről bővebben alább). c) Bővebben szól az ember teremtésének viszontagságairól a felső-szoszvai rege (I: 129—131.). Itt Joli-'Tq,rém Földanya fölküldi szárnyas Kaim követét N. T. bátyjához a következő üzenettel : «,Az ember lakó kérges földet megteremtetted, világossá tetted ; de hát az embert hogyan kell megteremteni?' N. T. felel: ,Én hét emberalakot fogok alábocsátani, te [Földanya] magad adj nelák lelket; Kworés atya részedre rendelte a lélek adományát, 'Sis anya részedre rendelte az életkor adományát (nanki lüijeptán; Kworés ásén nafi pultén UH láuwés, 'Sis sáriin nan páltén nat lauivés)'. Szárnyas Kaim most aiászáll; N. T. pedig elküldi embereit, hogy csináljanak emberalakokat. Tapél-öreg egy veresfenyő-ligetbe Nyelvtudományi Közlemények. XXXI. *