Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

14 MUNKÁCSI BERNÁT. hogy a világ teremtésében résztvevő ősfi N. T. első fia: Pqlmtürum iga. b) A szigvai szent rege közlésében (I : 4.): Midőn az öreg, a későbbi Numi-Tq,rém, czirbolyafenyőnek fölismerte a háza mögében termett cserjét, «a feleségéhez szól: ,Vidd ki, állítsd ugyanoda [a hol volt]!' Az öreg maga sohasem jár ki; lefeküdt a feleségével; a midőn fölkel, felesége nincsen sehol. Valahová elment, vagy mi; az öreg ki nem megy, továbbra is ugyancsak úgy él. Körülbelül négy-öt hét folyt le, akkor megunta magát. Habár kimennie nem szabad (at rq,wi), e napra feleségét keresni ím kimegy. Az ajtónyíláshoz ment, felesége künn megszólal, mondja: ,Ne gyere ki! Nekem fiacskám van; az én fiacskám oly nagy lett már, hogy evetet ölhet; én egy hét múlva majd hazamegyek, te ne gyere ki!' Egy hétig még künn volt, azután az asszony fiacskájával bement a házba; fiacskája olyan nagy lett, hogy már futkosni kezdett)). Látjuk, hogy e rege egyszersmind megokolása annak a törvénynek, mely szerint a liószámos és szülő nő külön házba (mán kwol) tartozik vonulni (1. fentebb), valamint annak, hogy a szülésnél férfi nem lehet jelen. — Később rákerül a sor, hogy a fiúnak nevet adjanak. «Az öreg szól: ,A fiunknak micsoda nevet adjunk?' A feleség felel: ,Ha leányka volna, én nevezném el; de fiúgyermeknek nem atyjától kell-e nevet kapnia?' Az öreg szól: ,En micsoda nevet adjak neki?! Hadd legyen neve : Tari-pés nimáVá-sqw» (I : 4.). Itt is kiderül a rege végén (I : 32.), hogy az ősfi N. T. Egatyának fia, ki azonban itt nem a legidősbik, hanem a legifjabb, a Világ ügy elő férji. Máskép adja elő a Világügyelő-férfi születését egy felsőszoszvai közlés (II : 98—99.), mely szerint N. T. «orosz nőt vett el feleségül (rus né vis); ez pedig Xul'-atér alvilági férfival keveredett viszonyba*). Midőn N. T. ezt észrevette, az asszonyt «fejebőrénél fogva háromszor a föld színéhez vágta, azután azon a lyukon, a melyen lefelé szokott nézni a földre, ledobta. Többé semmi köze hozzá. Kaités-ü,s8zony, N. T. testvére, egyszer csak lefelé hallgatózik, hallja, hogy valami gyermek sírdogál. ,Hát az meg hol sír?' mondja. Ment s a lefelé néző lyukon lefelé pillantott: hát az ő ángya az Ob partjára esett, a jobb oldali hónalján két bordája kitört. Aranyos kezű-lábú gyermekecske jött a világra. Kaltesasszony szíve annyira megesett, hogy az aranyos kezű-lábú gyermek miatt a földre szállott. Leérkezett, ezen a földön ím fölnevelte.