Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Könyvismertetések - Petz Gedeon: Indogermanische Forschungen. (Szerk. Brugmann K. és Streitberg V.) - XI. kötet 469

•478 PETZ GEDEON. fel, hanem annak valami továbbképzését (magnós, — *mag-iös, *magsemos). A latin nyelv egyes hangtani kérdéseit tárgyalja ugyancsak SOMMER FERDiNÁND-nak Lateinischer Vocahtmlant in haupttonigen Silben czímű értekezése. Azokat az eseteket foglalja össze, a melyekben hangsúlyos vocalisokra bizonyos assimiláló hatással vannak szomszéd szótagok vocalisai. Megkülönbözteti az utóbbi vocalisoknak conserváló és átalakító hatását. Az első esetnek, a voealis színezete megóvásának példája a nürus szó (régibb *snusus): a tó'szótag tí-jának egy s-bó'l keletkezett r előtt o-vá kellett volna válnia (v. ö. *fu-se : főre), de a másik szótag w-jának hatása megakadályozta e hangváltozást. A másik esetre vonatkozó szabályt ekkép fogalmazza SOMMER : Nyilt szótagban levő e egy rákövetkező i hatása alatt í-vé, o hatása alatt o-vá válik, ha a két magánhangzó között zöngés mássalhangzó vagy a h hehezet van. Példák: I. e> t: *ptelia (gör. TtzeXéa): tilia ; *8celiqua: siliqua; *semilis: similis; *negű:; vigil {a ueg- gyökérből, v. ö. ném. ivachen, weckeri); Hebei: tibi, *sebei: sibi; *mehei: mihi; *nehíl(om): nihil. Az assimilatiót megakadályozta intervocalikus v (brevis, levis), s-bó'l keletkezett r (heri), a melior, venio, medius stb. esetekben pedig az a körülmény, hogy az i gyors ejtéskor z-nek hangozhatott: mel-ior [ekkor az e voltakép zárt szótagba is került]. — II. e>ö: *velö: volö; +d'tjenÖs: bonos, bonus; *hemö (v. ö. *nehemö, némo): homo. Ez az o-umlaut r előtt abbamaradt :Jé~ru8, merus. Számos esetben analogikus hatások keresztezték a hangtörvényt, pl. peritus (*piritus helyett! vagy a régi *perior praes. hatása alatt, vagy mivel a per- praepositiót látták benne; cedo (*codo helyett, mivel régebben érezték még benne a ce partikulát, azonkívül a többes cetté alakban az e-nek a hangtörvények szerint úgyis meg kellett maradnia. Ez a latin nyelvbeli ,umlaut' tehát csupán az e hangot illette s csakis az említett helyzetekben, a többi vocalisra és az egyéb helyzetben levő e-re vonatkozólag nem lehet ily hatást kimutatni. A latin mille szóra vonatkozó újabb magyarázatokról már volt szó e folyóiratban, 1. NyK. 23,4-18 és 30,235. Most FAY E. W. Latin mille again czímű czikkében ellenvetéseket tesz SOMMER magyarázatára, őslatin vagy itáliai formának ismét a *sm-(h)ilia alakot mondja, idg. alapformának pedig egy *sm ghes-liyo-féle képzést. Erre megint SOMMER válaszol s arra utal, hogy FAY emez idg. formájából a latin hangtörvények szerint csakis *singelium válhatott volna, —a mi ugyan kevéssé hasonlít a meglevő mille alakhoz! GRIENBERGER Zur Duenosinschrift czímű kis czikkében e feliratnak egy pár alakjához fűz magyarázatokat, iouesat szerinte — iürat, iouesat deiuos ,iurat deos', azaz .iurat per deos', az alany a következő