Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Könyvismertetések - Petz Gedeon: Indogermanische Forschungen. (Szerk. Brugmann K. és Streitberg V.) - XI. kötet 469

INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIRAT. 477 itgy magyarázza, hogy ezekben az extero-íé\e tő a superl. képzővel *extresraos-szá bővült. A dolgozat íüggelékében SOMMER a fokozó képzők functiójának fejlődéséről szól. Magát a comparatiót — BRUGMANN alapján — így határozza meg: «Komparation ist im wesentlichen der formelle Ausdruck für den Begriff der vergleichenden Gegenüberstellung und der nur relativen Gültigkeit dessen, was ein Adjectiv besagt». A két szó között levő comparativusi viszonyt különfélekép fejezheti ki a nyelv, pl. ha két fáról (A és B) van szó, jelentésre nézve mindegy vájjon a német ember azt mondja, hogy a A übertrifft B an Höhe», vagy: «A ist hoeh im Verháltnis zu B», vagy: «B ist nicht so hoch als A», vagy pedig: a A ist höher als B», — a «comparatiós alak* (Komparationsform)névre azonban csak az utolsó kifejezésmód tarthat számot. Az idg. nyelv már most emez .összehasonlító szembeállítás' külső kifejezésének eszközéül az illető mellékneveknek bizonyos képzőkkel való ellátását választotta: ezek a képzők egész véletlenül kinálkoztak, még pedig oly szókon, a melyek már alapjelentésüknél fogva (,ihrem etymologischenWerte nach') valami comparativusi viszonyt fejeztek ki, ez a jelentés azután a képzőre is rászállt s ez aztán mint ,comparativus-képző' tova terjeszkedett. SOMMER azután ily szempontból tekinti át az előbb tárgyalt latin képzőket. Az *uper adverbiumból képződött pl. egy *uper-os melléknév ,a fent lévő', ez, mivel egy ,alant levő' jelentésű melléknév (*ndheros) állott vele szemben, már magában véve is ,comparativusi' viszonyt, bizonyos térbeli összehasonlítást fejezett ki s ez a jelentés azután magához az -ero képzőhöz fűződhetett. Az összehasonlító szembeállítás azután nemcsak az absolut ellentétben levő melléknevekre (pl. ,új' : ,régi') terjedt ki, hanem oly esetekre is, a mikor csak bizonyos korlátolt ellentét forog fenn (,113^ valamivel szemben, a mi nem annyira új) s így fejlődött az összehasonlításból a fokozás jelentése (comparatio — gradatio). Egyes idg. nyelvekben ezekből még egyéb jelentések is fejlődhettek, a hasonlóság vagy azonosság jelentése (pl. az ír nyelv aequalis nevű alakja). A superlativusképzőknek a rendszámnevek képzőiből való keletkezése jelentéstanilag is érthető : itt egy fogalomnak különböző másokkal szemben való kiemelése forog fenn. A superlativusi jelentésnek bizonyos esetekben való elhalaványodása is könnyen megmagyarázható: maritimus tulajdonkép ,in náchster Náhe des Meeres' azután ,am Meere befindlich'. A tulajdonság normális mértékét jelentő ,gradus positivus'-nak alakulása oly mellékneveknél, a melyekhez már gyökérbeli jelentésüknél fogva valami összehasonlító értelem fűződött, természetesen aránylag késő időbe esik. Ezért van az, hogy az ilyeneknek positivusa gyakran egész más gyökérből való (midtiis, — plus, plurimvs), vagy hogy nem a puszta gyökeret tünteti