Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Könyvismertetések - Petz Gedeon: Indogermanische Forschungen. (Szerk. Brugmann K. és Streitberg V.) - XI. kötet 469

474 PETZ GEDEON. sta- ,állni' gyökérnek a -ter-, -tor- képzővel képezett nomen agentis-ét (st-tor-) látták. A -síer-rel való képzés szerinte oly esetekből indult ki, a melyekben az s-nek hangtani jogosultsága volt, pl. a *sequos- ,Seite' tőbó'l sequester eredetileg ,zur Seite, daneben befindlich'; equestris eredetibb *equet-tris, palustris *palud-tris alakokból. Később azután az equestris-t az equus származékának kezdték érezni s így egy -ester, -estris képző vált termékenynyé. Hogy az így képzett melléknevek később jórészt a ,harmadik' declinatióba csaptak át, az az -{e)stis végűek (agrestis stb.) hatásának tulajdonítható. Combinált képző az -is-tero-, melynek első része kétségkívül a -iescomparativusi képző gyöngült alakja (,Tiefstufe'); ide tartozik sinister, melynek gyökere, BRUGMANN szerint, sen ,ein erstrebtes Ziel erreichen'. BRUGMANN (legutóbb Grundr. II, 179. 1.) arra is figyelmeztetett, hogy több idg. nyelv a .bal4 fogalmát egy ,jó'-féle jelentésű gyökérből ép amaz -is-tero- combinált képzővel képezett alakkal fejezi ki, pl. gör. áptavepós az ápioxoQ, ,legjobb' mellett, ófn. winis-tar a wini ,kedves' szóból stb. (A jelentésfejlődésre vonatkozólag BRUGMANN a gör. sddjvufÁog ,link' analógiájára figyelmeztet; érdekes, hogy a magyarban viszont a, jobb mutat efféle jelentésváltozást.) Ezek alapján SOMMER is arra a következtetésre jut, hogy a ,bal' kifejezésére már az idg. ősnyelv is az -istero- combinált képzővel élt, hogy azonban az eg}7

es nyelvi alakok közül melyik felel meg az ősnyelvinek, azt már nem lehet kimutatni (a többi azután ennek a hatása alatt keletkezhetett). — Ugyanez a képző mutatkozik a magister és minister szókban is (mindkettő legalább is ősitaliai eredetű), SOMMER a kettő közül régibbnek a magister-t tartja, ez befolyással lehetett a minister- alakulására (ennek t. i. voltakép

*minuster-nok kellene hangoznia) SOMMER ezután még az -astro- deteriorativ-kópzŐ'-ről (a melyben ugyancsak a -tero- képzővel való kapcsolatot igyekszik kimutatni) szól s bizonyos hangtani és ragozástani jelenségeket fejteget, a melyek az -ero- és -tero- képzőknél mutatkoznak. Hosszabb kitérésben szól a latin synkope törvényeiről (*vesperos, *vespers, *vesper, ellenben +agros, *agrs, *agr, ager), de maga is megvallja, hogy e fejtegetései egyelőre ,allzu unsichere Kombinationen'. A latin nyelnek rendes középfok-képzője -ior egy idg. -ios-nak felel meg, a mely eredetileg primter-képző volt, tehát egyenesen a gyökérhez járult (pl. a latinban még maior = *mag-iö~s, a mag-nus ,positivue'szál szemben, sen-ior ellenben : senex stb.), de még az őskorban secundasrképzővé lett, mivel a középfok alakjait a meglevő positivusok mellett úgy fogták fel, mintha ezekből volnának képezve (1. BRUGMANN, Grundr. II, 102. 1.). E képző keletkezésének eddigelé nincsen kielégítő magyarázata: BRUGMANN szerint az «eine Erweiterung des kompara tivisch fungierenden