Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Könyvismertetések - Petz Gedeon: Indogermanische Forschungen. (Szerk. Brugmann K. és Streitberg V.) - XI. kötet 469

INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIRAT. 473 melyekben t. i. az idg. palatális-hangoknak k-, g-íé\e hangok felelnek meg) s nem a sa-ím-nyelvekhez (a melyekben a palatálisoknak s, z-iéle hangok felelnek meg) tartozik. Ama nyelv tehát nem az illyr, thrák, phryg nyelveknek, hanem a görögnek (a mely a Balkán-félsziget egyetlen centtim-nyelve) közelebb rokona. Ez kitetszik nemcsak a palatális-sor hangjainak megfeleléseiből (pl. magában a Maxedóueg szóban is ilyen Á: van), hanem a velárisok, továbbá a s, j, f spiránsok, a szótagképző r és a tj hangcsoport fejlődéséből is. Minthogy pedig e nyelvet nem lehet egész különálló nyelvnek tekintenünk, egyszerűen a görög nyelv egyik dialektusának mondhatjuk. A latin nyelvnek egy fontos kérdését fejtegeti SOMMER F. terjedelmes értekezése Die Komparatíonssufjixe im Lateinischen. A dolgozat első része a középfok képzőit tárgyalja. Ezek közt elsőnek említi a io- képzőt, mely valószínűleg úgy keletkezett, hogy •% végzetű régi locativusokat az egyszerű -o képzővel továbbképeztek. így pl. az 1. szemnévmás úgyn. ,birtokos genitivus'- alakját *mei, *moi melléknévvé változtatták: *meio8, *moios (egy idg. ősnyelvi *ekuos mei kifejezésből *ekuos meios alakult). Az idg. *deksios (gör. (de&óq) egy *deksi- basisból van képezve, ez pedig voltakép egy *dekos-tőnek (lat. decus) locativusa lehetett. Az *alios alakban is egy *ali (vagy *dli) ,ott' jelentésű loc. lappanghat, *olios jelentésfejlődése e szerint ez lehetett: ,der dórt befindliche, — der andere'. (Talán ugyanez az *ali loc. rejlik az ali-quis, eredetileg ,dort wer', alicubi ,dort wo' stb. kifejezésekben is.) Ez a io- képző csupán az illető szavak gyökérbeli jelentése alapján öltött magára bizonyos ,comparativusi' árnyéklatot, de maga ez a fnnctiója is csak az összehasonlító szembeállításra (,vergleichende Gregenüberstellung') szorítkozott s a, io- igazán termékeny képzővé nem vált. Terrnényebbekké váltak az -r-es képzők: -ero- és -tero-. Ezek valószínűleg -er és -ter végű localis vagy temporalis adverbiumoknak az -oképzővel való továbbképzése útján keletkeztek (aliter adverbiumból *aliteros, *alte7'os, altér). A latinban vannak mindenekelőtt egyszerű -eroképzésű szók, pl. superus, inferus (idg. *ndherö8, Ősital. Hntheros, *enperos; v. ö. gót undar, ném. unter), posterus. A -tero- képző már az Ősnyelvben is szélesebb értelemben ,comparativusi' functiójú volt, a görög és árja nyelvekben azután a középfok rendes képzőjévé vált. Legrégibb képzéseknek itt is azok tekinthetők, a melyeknek névmástő vagy praepositio szolgált alapjául, efféle tövek a latinban: cí-tero-, extero- (a hangtörvények szerint *estero- volna a szabályos alak), in-tero-, idtero- stb.; ide sorolandók dexter (*dexiteros), noster és vester is. SOMMER ezzel a képzővel kapcsolja össze a -ster végzetű, helyet jelölő mellékneveket is (paluster, equester, campester), a melyeknek képzőjében mások az idg.