Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 3 testünk törvényei egyneműek; úgy működnek egyazon szabás szerint lelkünk törvényei s e törvények folyományai is. Ezen egyneműségnek legfényesebb bizonysága a lélekben való hit közössége az egész emberiségben. A vallási gondolkozás ezen ősmagvának érdekes alakzatait figyelhetjük meg a vogulok pogány -ságában is. A léleknek, mint a fő életelvnek neve itt: lili, KV., PV. léié,*) melynek melléknévi származéka: lilin, KV., TV. léién «eleven », vagyis (délekkel, élettel bíró», átvive élettelen tárgyakra is ezen kifejezésekben : EV. lilin vit, TV. léién ni «friss, üde víz» (ellentétben az állott vízzel; v. ö. uholt víz»), lilin nq,wél «friss hús», lilin sarni «ragyogó arany», KLV. lilin kér «aczél» (tekintettel «élénk» fényükre). Ugyancsak az «élet» alapfogalma tükröződik ezen képzésekben: EV. lilijépt- (délekkel, élettel ellátni, életre hozni» (pl. lilijáptém rayt-élém-yalasét «elevenné, lelkessé tett agyag-emberek»; 1: 131.) | ÉV., LV. Mit-, KV. lélit- ((föléleszteni, új életre hozni» (pl. táu ön üüél nukh-lilitéstá «ő engem vízzel fölélesztett az ájulásból; 05KHBHJIL»> ; jql-pemlém élém-khölsmé ngnkhá lélitilqu «a megfagyott embert életre hozzuk») | EV. liííl-, KLV. Mii- «föléledni, életre jönni» (pl. sőrémnél UlUes, KLV. pdrlilils «a halálból föléledt; OJKHJH>») j KV. léléj-, PV. léle-, ALV. lile- id. (pl. tatéy törémt sg%g ngnkhá léléjiwé «a másik világban mindnyájan életre kelünk»; ALV. nukh-lileis, PV. nunk-léleis oqsél-poql «a halálból új életre támadt»). Kiderül azonban a lili szónak s egytövű képzéscsaládjának egyéb alkalmazásaiból, hogy az a láthatatlan valami, melyet «lélek»-nek nevezünk, bizonyos jobban érzékelhető fogalomtól nyerte a vogulban szavát, s ez a lélek, vagy élet jelenlétének legföltünőbb ismertető jele : a 1 e h e 1-1 e t, vagy pára. Ily irányban tanúskodnak pl. a következő nyelvi adatok: tárwitinié lili tartéli «nehezen lélekzik, húz lehelletet (THjKeJio ca,BiineT'b)», KLV. lilém at joyti khaituy «a lélekzetem nem bírja a futást» | EV. lili-ap, KV. lélé-áp, KLV. lil-át «lehellet, *) Ujabb keletű s ke /ésbé használt szó^ e fogalomra a perzsatatár Jan «lélek, élet» szó jövevénymása: ÉV. sqn, KLV. sőn = lili, pl. e párhuzamosságban: lilin né lilimné ti joytasém, sanéű né sqnémné ti joytasém, melynek értelme: «(kesergő) nő lélekjelenlétemet visszanyertem, fölocsúdtam (keservemből)); 111:425; IV:89.). Van éq,n-jiw összetétel is, mely annak az ágas karónak a neve, melyre szüléskor a nő támaszkodik (tehát: «lélekfa»). 1*