Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 35 vagdalják húsokat, csontjukat, a levagdalt részek visszailleszkednek előbbi helyeikre, tehát testük elpusztíthatatlan. Földi ember ilyenek ellenében hiába használja ölő szerszámait; mert a test megrontásával még korántsem győzte le a lelket, sőt ez új testben még hatalmasabb lesz, mint előbb volt. Itt egyedül atetem teljes elégetése segít, de még ez esetben is nagyon kell ügyelni arra, hogy a lélek valahogy szikra alakjában meg ne szabadulhasson, a mint megszabadult egyszer, a fent említett Paráp-ársé^-é, noha ellenfele a Világügyelő-férfi testét az elégetés előtt «mint homokszem, mint fövényszem, oly apróra vagdaltai) (I: 13.) smint megmenekült a reá gyújtott házból egy résen keresztül pattant szikra alakjában a Vörösfenyő-városbeli fejedelemhős, noha két társa ugyanott beleégett (II : 95—96.). Az eljárás ily esetekben az, hogy min den fölfel é menő szikrát lefelé, s minden lefelé menő szikrát fölfelé kell csapni, hogy az ilyen sokalakú lénynek magasban élő (pl. madárféle) változatait is megsemmisítsék s alant élő (pl. egér, halfóle) változatait is. Ha csak egy szikra illant el le-, vagy fölcsapás nélkül, az eredmény nem biztos, az ellenfél lelke még élhet s harczát folytatni visszatérhet. Jellemző e felfogásra nézve, hogy midőn a hittérítők a múlt század elején az Obi-öreg bálványát elégették, a hívek azt hirdették, hogy az elégetés az istenségnek mit sem ártott; mert ez hattyú alakjában emelkedett ki a lángok közül (NOVITZKIJ 71.). A lélek teljes megsemmisítésének törekvése magyarázza, hogy a hőskorban a veszedelmes ellenfeleket nem temették el, hanem elégették. Ez történt az imént említett szamojéd hősökkel, kiknek hamvait «ha alszol támad, dél felé, ha felszél támad, éjszak felé emeli el a szél» (PATKANOV II : 81.). Ugyanily sorsra jutott az osztják mese hétfejti, ördöge, kinek hamvait szintén szélnek bocsátották (u. o. 150.). Talán még ma is szokásban van olyan medve tetemének •elégetése, mely vadászát széttépte s ennélfogva gonosz szellem állatbőrbe bújt alakjának tekinthető. Erről szól t. i. a pelimi eredetű Khais-ének, melyben a medve megölvén vadászát, ennek fiai úgy bosszulják meg atyjuk halálát, hogy a később megejtett medvét tűzre rakva megégetik, a fölszálló szikrákat pedig ugyanakkor a földhöz csapdossák. «Az atyánkat fölfalt,nagyszemű ugatót, nagyszájú ugatót' (= kutyaállatot) vigyük haza» — mondják— «mutassuk meg a népnek; hét unokáját (= lelkének test-3*