Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

34 MUNKÁCSI BERNÁT. nek további története az, hogy egyszer az «istentől alábocsátott deres oldalú vasfarkas» kezdte üldözni a réncsaládot. Hosszú hajsza után a réntehén s két borja elesnek a jégkéreggel bevont hóban, csak egy rénborjúnak sikerül menekülnie. Már ezt is közel éri a farkas, midőn a rén kéréssel fordul feléje, hogy engedje még egy nap futkosni. Megrázkódik ekkor a farkas s kiderül, hogy nem más ő, mint maga a Világügyelő férfi. A rén kegyelmet nyer, de meghagyja neki az isteni küldött, hogy menjen a Tokfolyó partjára, a hol két vadász fog jelentkezni s ezeknek adja meg magát. Mindez saját érdekében történik; mert a Világügyelő férfi azt akarja, hogy az árnyékvilágból visszakerült s eddigelé bogáncs és rénborjútestben élt Son-%us-ifjú végre ismét emberbejuthasson. A rénborjú csakugyan elment a kijelölt helyre, ott a vadászok elejtik s ladikon viszik éppen Son-%us városába. Ekkor ugyanazon szolgáló nő, kinek árnyék korában jelentkezett, lemegy a folyóparthoz s ellopja a ladikban heverő «szívvel való állat szívét, nyelvvel való állat nyelvét)). Otthon az asszonyok a rénszívet s rénnyelvet megfőzik, megeszik; de ez az étel «aranyos selyem gombolyaga gyanánt gömbölyödik gyomruk kicsiny szögletében*. Tíz holdhónap múlva világra jön három fiú, három hős s így jut az árnyékifjú ismét emberi élethez (II : 92.). Ilyen szerencsés alakulatok természetesen csak az istenek kegyeltjeinek juthatnak osztályrészül; de ha már egyszer megvan az ily lélekvándorlás képzete, a népies gondolkozás korántsem állapodik meg e pontnál, hanem eszméit még tovább fűzi. Ha lehetséges a léleknek testváltozása a halál után, így vélekedik, miért volna ez lehetetlen az életben; hiszen a bálványistenkék történeteiben is gyakran hallható, hogy szükség szerint bármely pillanatban levethetik rendes emberi alakjukat s evet, menyét, egér, farkas, medve, holló, szarka, bagoly, hattyú, lúd, búvármadár, kígyó, csuka, bogár, fa, kő stb. képében végzik műveleteiket. Tényleg tud a monda egyes földi kiváltságosakról, kiket isteni pártfogás felruházott ilyen csodás hatalommal. Ilyen volt Parapársé% uralinneni fejedelem, ki ellenségein avval fogott ki, hogy a mint tőlük menekülni akart, holló, nyúl, egér és csuka képére változhatott el (I : 12.). PATKANOV egyik énekközleményének szamojéd hősei nem változnak ugyan el, hanem a mi lényegileg egyre megy, avval a bűvös erővel vannak felruházva, hogy akármennyit